2026. április 23-24-én az Erdélyi Múzeum-Egyesület konferenciával emlékezett Szabó T. Attila születésének 120. évfordulójára. A kétnapos rendezvény koszorúzással kezdődött a Házsongárdi temetőben a nagy nyelvészprofesszor sírjánál. Ezt követően az EME székházában kezdetét vette a konferencia, melyet Bitay Enikő, az EME elnöke nyitott meg személyes hangvételű beszédével. A továbbiakban Péntek János akadémikus ismertette a Szabó T. Attila-díjat, melyet 2016-ban alapítottak, és amelyet a magyar tudományos szaknyelv fejlesztéséért és igényes használatáért ítélnek oda. A folytatásban Szabó T. Attila leszármazottai kaptak szót. Unokája, Szabó T. Anna költő, tartott szép, személyes hangú megemlékező előadást Nagyapámról címmel. A Nyelvészprofesszor fia, Szabó T. E. Attila a vasárnaponkénti bükki kirándulások emlékét idézte fel. Fényképekkel gazdagon illusztrált előadásában felelevenítette a természetjárásokat, melyekre édesapja szoktatta rá, és megállapította, hogy ezekre a kirándulásokra a korszak társadalmi jelenségeként tekinthetünk.
Benő Attila, a Szabó T. Attila Nyelvi Intézet ügyvezető igazgatója, a BBTE nyelvészprofesszora és tanszékvezetője részletesen ismertette az intézet munkáját. Számos olyan projektet valósítottak meg nyelvész munkatársak, egyetemi tanárok segítségével, amelyek kapcsolódnak a modern magyar nyelvkutatáshoz, a határtalanítás progamjához, a nyelvi tervezéshez. Számos kiadvány, szótár jelent meg az évek során, amelyek a helyes nyelvhasználatot, magyar nyelvi terminológia pontos ismeretét hivatottak segíteni. Az Intézet nemcsak a Professzor nevét vette fel, hanem alapvetőnek és követendőnek tekinti szellemi örökségét is.
A csütörtöki napot egy könyvbemutató zárta, melyen Kádár Edit, a BBTE egyetemi docense és Péntek János nyelvészprofesszor beszélgettek az Erdélyi magyar nyelvészek című kötetről. A kötetet Péntek János írása nyitja Szabó T. Attiláról, mely a bemutató apropójaként is szolgált.
A személyes hangvételű emlékezéseket olyan előadássorozat követte, amely valamilyen módon kapcsolódott Szabó T. Attila nyelvészprofesszor munkásságához. Fazakas Emese, a BBTE habilitált egyetemi docense Az Erdélyi magyar szótörténeti tár mutatójának szükségességéről értekezett. Fejér Tamás, az EME Jakó Zsigmond Kutatóintézetének tudományos munkatársa Szabó T. Attila levéltárosi munkásságát, igazgatói kinevezésének körülményeit mutatta be. Hegyi Géza, aki szintén az EME JZSK munkatársa, középkori oklevelekben fellelhető erdélyi folyóvízneveinkről értekezett. Szabó T. Attila névtudományi munkásságához több kutató előadása is kapcsolódott, olyanoké, akik jelenleg, bár különböző intézményekben dolgoznak, mind a Magyar Nemzeti Helynévtár Program munkatársai is. Szőke Melinda, a Debreceni Egyetem tudományos munkatársa egy 1261-es dési kiváltságlevél forrásértékéről értekezett. Ez az oklevél, bár hamis, a névtudomány szempontjából körültekintő értelmezés után használható forrásnak bizonyul. Reszegi Katalin a DE egyetemi docense először egy rövid programbemutatót, majd egy érdekes előadást tartott a tulajdonnevek körében is jelenlévő szinonímia jelenségéről. Wendl Dávid, aki az ELTE doktorandus hallgatója, az MNHP munkatársa is egyben, a moldvai Magyarfaluban készített gyűjtéséről, és annak előzményeiről beszélt, valamint Dés helyneveiről, saját kutatásairól tartott rövid ismertetőt. Bárth M. János, az ELTE egyetemi adjunktusa, Erdő- és fanevek Szabó T. Attila Erdélyi Helynévtörténeti Adattárában címmel bemutatta több olyan erdő- és fanevünket, amelyek kikoptak a használatból, és csak helyneveinkben élnek tovább. Az előadások sorát Tamás Csilla − az EME JZSK nyelvészkutatójának, aki egyben az MNHP erdélyi koordinátora is, és e konferencia szervezője volt − előadása zárta, melyben Szucsági magyar és román helynevekről, avagy a magyar és román helynevek nyelvi érintkezéséről mutatott be konkrét adatokon alapuló kutatást, mely a népiség- és falutörténet, de a nyelvtudomány szempontjából is fontos kérdésekre világított rá.
