Augusztus 19-én, a 16. Kolozsvári Magyar Napok keretében, immár tizenhetedik alkalommal szervezte meg az Erdélyi Múzeum-Egyesület Műszaki Tudományok Szakosztálya a „Kolozsvár XX. századi ipartörténetének emlékei” című rendezvénysorozatát. A találkozónak az Egyesület székháza adott otthont, ahol ezúttal az Ipari Elektronikai és Automatizálási Vállalat (IEIA) története került a középpontba. A szervezők célja, hogy a 20. századi kolozsvári ipari világot személyes történeteken, emlékeken és dokumentumokon keresztül mutassák be, megőrizve ezzel a város ipari örökségét a jövő generációi számára.
Bitay Enikő köszöntőbeszédében hangsúlyozta, hogy a rendezvény hármas célt szolgál: értékmentést, találkozást és emlékezést. Bár az iparosítás időszakának számos negatív vetülete volt – a betelepítésektől kezdve a lakótelep- és gyárépítésekig –, mégis az akkori generációk életének meghatározó részét képezte. Az ipari közösségek mindennapjairól kevés adat és dokumentáció maradt fenn, ezért különösen fontos a személyes emlékek megőrzése és feldolgozása. Az iparosítás következményeként sok magyar nemzetiségű szakember került a gyárakba, hiszen a kisiparosok nemcsak gépeiket, hanem tudásukat is „beköltöztették” az üzemek falai közé.
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület ipartörténeti kutatása több síkon zajlik: előadássorozatok szervezésével, tárgyi emlékek gyűjtésével – a „Hozz magaddal egy emléktárgyat!” felhívás jegyében –, valamint interjúk készítésével az egykori mérnökökkel és technikusokkal. A cél egy olyan gazdag adatbázis és archívum létrehozása, amely hiteles és kutatható forrásként szolgál a jövő nemzedékei számára. Az ipartörténeti előadások külön értékét adja, hogy lehetőséget teremtenek az egykori dolgozók találkozására és emlékeik megosztására, ezáltal számos eddig nem dokumentált történet és tapasztalat válik közkinccsé.
A rendezvényen két egykori szakember tartott előadást. Veres Károly „Az Ipari Elektronikai és Automatizálási Vállalat tündöklése és hanyatlása” című előadásában a gyár történetének ívét, a fénykortól a megszűnésig terjedő időszakot idézte fel. A közönség Veres Károllyal együtt idézte fel a gyár történetét, miközben sorra előkerültek a régi munkatársak nevei is. A IEIA egykori dolgozói örömmel és meghatódottan figyelték a prezentációban megjelenő képeket. Dr. Grünwald Ernő „A galvántechnika szerepe a volt Ipari Elektronikai és Automatizálási Vállalatnál” című előadásában a vállalat történeti és technológiai hátterét, valamint a gyár közösségi életét mutatta be. A galvánszakértő pontokba szedve osztotta meg élettörténetét és a gyárban töltött éveit, bemutatva a többszörös kudarcokat is, amelyek végül hozzásegítették ahhoz, hogy kiváló szakemberré váljon.
Az esemény nemcsak előadásokat kínált, hanem találkozási alkalmat is teremtett az egykori dolgozók számára. A személyes visszaemlékezések révén olyan részletek, történetek és élettapasztalatok kerültek felszínre, amelyek a hivatalos dokumentációban nem szerepelnek, mégis nélkülözhetetlenek a gyár teljesebb megértéséhez. Bitay Enikő felkérésére a rendezvényen számos egykori munkatárs is megosztotta emlékeit és tapasztalatait. Szuflárszky Ferenc, a gyár egykori üzemvezetője pályakezdéséről és a Grünwald Ernővel közösen megvalósított projektekről mesélt, hangsúlyozva: ők, a gyár dolgozói, büszkék arra, hogy a IEIA-ban tevékenykedhettek. Demeter Miklós, a termosztát-részleg korábbi vezetője a gyári évek közösségi eseményeit és a hely különleges hangulatát idézte fel. Mircea Buzdugan egyetemi oktató úgy jellemezte magát, mint a IEIA „gyermeke”: tíz évet dolgozott itt, amelyeket élete legszebb időszakának tart, hiszen mindent, amit tud, a gyárban tanult, és ezt a tudást ma is hasznosítja oktatói munkájában. Zimán Anikó vegyészként Grünwald doktor laboratóriumában dolgozott, és többször kiemelte, mennyire otthonosan érezte magát az üzem közösségében, ahol szeretetteljes légkörben folyt a munka. Koch István mérnök, aki Németországból érkezett, a gyár terméklistájának összeállításáról, valamint a Sigma termékcsoport létrehozásáról számolt be. Visszaemlékezése szerint a közösséghez való tartozás számára is élete egyik legszebb időszakát jelentette. Selinger Sándor a IEIA keretében működő számítástechnikai kutatóintézetben dolgozott. Mint hangsúlyozta, a gyár és termékei szerves részét képezték az intézet munkájának, és elengedhetetlenek voltak annak sikeres működéséhez. Mindannyian egyöntetűen úgy emlékeztek vissza, hogy a gyárban töltött évek életük legszebb időszakát jelentették.
A rendezvény végül nem csupán a IEIA történetének felelevenítéséről szólt, hanem egy közösségi élménnyé is vált, ahol a résztvevők együtt idézhették fel a múltat. Az EME Műszaki Tudományok Szakosztályának ipartörténeti sorozata ismét bebizonyította, hogy az ipari örökség nem csupán tárgyakban vagy archív dokumentumokban él tovább, hanem az egykori ottdolgozók életében.