Az Erdélyi Múzeum-Egyesület mély szomorúsággal tudatja, hogy
Soó Tamás
Egyesületünk alapító, tiszteleti tagja 2010. május 13-án, életének 91. évében elhunyt.
Soó Tamás Egyesületünk egyik újjászervezője, gazdasági tanácsosa volt több éven keresztül.
Emlékét megőrizzük.
A gyászszertartás 2010. május 17-én, hétfőn 12-kor lesz a Házsongárdi temető kápolnájából, a református egyház szertartása szerint.
Nyugodjon békében!
Soó Tamás ravatalánál / Sipos Gábor
Végtisztességet tevő gyülekezet!
Istennek megért gabonája – mondják még ma is a Mezőségen a szép kort megért ember halálakor. Most Soó Tamás nyugalmazott közgazdász, az Erdélyi Múzeum-Egyesület volt gazdasági tanácsosa ravatalánál nemcsak a bibliai határt jóval felülhaladó életkora okán, hanem életének gazdag termését számba véve joggal állapíthatjuk meg, hogy teljes életet élt.
Pályája elején megvolt az az elégtétele, hogy közgazdászi szakmai munkájával egyúttal népét is szolgálja a második világháború utáni erdélyi szövetkezeti mozgalomban való részvétellel, a MAGISZ létrehozásával. Néhány év múlva azonban a kommunista diktatúra felszámolta az erdélyi magyarság gazdasági önállóságát elősegítő intézményeket, és a következő évtizedekben Soó Tamás különféle állami vállalatokban töltött be felelős tisztségeket.
A Retyezát aljában született, és egész életében a hegyek, a természet szerelmese maradt. Kolozsvári évtizedeiben ritkábban juthatott el kedvenc havasaira, de vasárnaponként rendszeresen kirándult a környező erdőkbe Szabó T. Attila, Jakó Zsigmond, Benkő Samu és Kiss András társaságában. Többször emlegette, hogy ezek a kötetlen együttlétek, baráti beszélgetések számára felértek egy doktori tanfolyammal: a széles körű műveltséggel rendelkező közgazdász ilyenkor bepillanthatott a magyar tudományművelés sajátos erdélyi problémáiba, gondjaiba.
Magától értetődő tehát, hogy amikor 1990-ben az akkor még élő egykori tagok az Erdélyi Múzeum-Egyesület munkájának újrakezdését kezdeményezték, az egyesület gazdasági szakemberének Soó Tamást szánták, s az is természetes, hogy ő azonnal elfogadta a felkérést. Tizenhat éven keresztül fáradozott a vagyontalanul újrainduló Múzeum-Egyesület gazdasági megalapozásán, a könyvkiadás, a kutatóintézet anyagi alapjainak megteremtésén. Beletanult a pályázatírás rejtelmeibe, és adott esetben a tudományos célok megfogalmazásában is szerepet vállalt. Pénzkezelése mindig kifogástalannak bizonyult, köztudomású pontosságával és becsületességével az Egyesület vezetőinek teljes bizalmát élvezte. Amikor különféle hírek keringtek Erdélyben a támogatások nem éppen célszerű felhasználásáról, a Múzeum-Egyesület egyik vezetője joggal állapíthatta meg: az EME elöljárói nyugodtan alhatnak, mert Soó gazdasági tanácsos az utolsó fillérig a kitűzött célra fordítja a pénzeket. Bár az ellenkezőjéről sokszor olvashatunk a sajtóban, a hűséges kezelést ritkábban szokták emlegetni – mi most ezt nyugtázzuk köszönettel.
Áprily Lajos írta édesanyja halálakor: „Uram, én nem tudom, milyen a kerted, / a virágosod és a pázsitod. / Én nem tudom, virágok ültetését / ágyásaidban hogy igazítod. … Mezőiden ne csak virágmagot vess, / virágaid közé vegyíts gyomot, / hogy anyám keze gyomlálhassa kerted: / asphodelosod és liliomod."
E sorok gondolatmenetében kérhetjük most az Urat: végtelen kertjébe helyezzen erdőket és dombokat, havasokat és sziklákat, de mégis úgy, hogy egy bottal járó kiránduló is megmászhassa, s a tetőre érve kék szeme boldogan tekinthessen végig a mennyei tájon.
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület, munkatársai és barátai nevében kívánom, hazahívó Ura részesítse őt az örök élet boldogságában.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni