dr. Pálfalvi Attila professzor,
volt miniszterhelyettes, a Műszaki Egyetem volt rektora,
Egyesületünk tiszteleti tagja, 2010. március 14-én elhunyt.
Pálfalvi Attila Egyesületünk alapító-, válaszmányi tagja, az EME tiszteleti tagja, s kitüntetettje volt.
Tudományos munkássága maradandó eredményekkel gazdagította a műszaki tudományt, doktorátusi témavezetőként a magyar műszaki oktatás utánpótlását szorgalmazta.
Emlékét megőrizzük!
Temetése 2010. március 20-án, szombaton 13,00 órakor lesz a Házsongárdi temetőben.
In memoriam Pálfalvi Attila
(1930–2010)
Pálfalvi Attila 1930. április 22-én született Kolozsváron. Tanulmányait a kolozsvári Műszaki Egyetemen 1952-ben végezte. Egy évig mérnökként dolgozott a brassói Metrom vállalatnál, ezt követően a műszaki felsőoktatásnak szentelte életét. 1953–1992 között a kolozsvári Műszaki Egyetemen oktatott. Végigjárta az egyetemi ranglétra lépcsőit, 1963-ban megszerezte a műszaki tudományok doktora címet, s ezt követően 1971-ben egyetemi tanár, majd doktorátusvezető lett.
A Kolozsvári Műszaki egyetem rektora volt 1978–1984 között, két mandátumban, irányítása alatt épült ki az egyetem Gépészeti Karának új kampusza, épületek, bentlakások egész sora, így feltétel teremtődött arra, hogy szinte megkétszereződjék a diákok létszáma. A kitartás, a munkabírás és jó szervezés, a szakmai hozzáértés – melyhez mindig újabb tudást halmozott – meghatározta egész életvitelét, egyetemépítő tevékenységét. Tapasztalatszerző tanulmányutakat tett a világ jelentős szakintézményeiben: Moszkva, Leningrád, Stockholm, München, Aachen, Berlin, Prága, Budapest, New-York, Washington egyetemein, ezzel szélesítve amúgy is tág horizontját tudományos érdeklődésének.
Az oktatói, oktatásszervezési erényei mellett a kutatási tevékenysége is kiemelkedő. Az Ő irányítása alatt a kolozsvári Műszaki egyetemen alakul ki az ország legjelentősebb kutatási műhelye a porkohászat területén. Kiváló elméleti tudással rendelkezett, de mindig fontosnak tartotta, hogy az alapkutatásokat alkalmazhatóvá tegye, kísérleti állomások, illetve tényleges ipari alkalmazások születhessenek. Ugyanakkor fontosnak tartotta a csapatmunkát, melyben az intézményi munkatársakon kívül az évek során kinevelt doktorandusok számos generációját is bevonta. 1992-től konzulens professzorként, úgyis mint doktori témavezető tudatosan törekedett arra, hogy a magyar műszaki felsőoktatásnak oktatói utánpótlását biztosítsa.
Széleskörű tudományos munkája gyümölcsét jelenti az a több mint száz tudományos dolgozat, melyek az anyagtechnológia, az anyagismeret, a porkohászat, illetve az ipari robotok témakörében jelentek meg bel- és külföldi szaklapokban. Tudományos eredményeit sokasítja a nevével fémjelzett 14 bejegyzett találmány, illetve 21 újítás. Ugyanakkor számos monográfiát és tankönyvet írt a fémkohászat és az anyagtechnológia témakörében.
Pálfalvi Attilának szívügye volt a magyar műszaki nyelv fejlesztése, illetve az anyanyelvű oktatás minden szintű fenntartása. Társfőszerkesztője volt a Magyar-román műszaki tudományos szótárnak, mely 1987-ben jelent meg, felelős szerkesztője a 2005-ben napvilágot látott Román-magyar műszaki tudományos szótárnak, s íróasztalában van a félbemaradt hatnyelvű műszaki szótár, melynek szerkesztésén dolgozott.
A 90-es évek változása újabb lehetőséget, teret nyitott sokirányú tevékenységének. 1990–1992 között tanügyi, illetve iparügyi miniszterhelyettes volt.
Elévülhetetlen érdeme, hogy 1990 elején – oktatásügyi miniszterhelyettesként – a magyar tannyelvű iskolák és iskolarészek újraindítását, illetve a magyar pedagógusoknak a magyar lakta területekre való visszatérését szorgalmazta, sikerrel.
Pálfalvi Attila érdemeit, munkásságát elismerve, a Román Köztársaság Tudományos Érdemrend III. fokozatával 1979-ben tüntették ki, a Julianus Alapítvány oklevelét 1993-ban vehette át. 2009-ben a magyar oktatásért való kiállását Báthory István díjjal jutalmazta az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Oktatási Szakbizottsága.
Tagja volt az Országos Tudományos és Technológia Tanácsnak, a Mérnökök és Technikusok Országos Egyesületének, illetve a Romániai Porkohász Egyesületben is tevékenykedett.
Közéleti tevékenysége is jelentős, hiszen szívén viselte közösségének oktatási és tudományszervezési feladatait is. Pálfalvi Attila tagja volt az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaságnak, a Magyar Professzorok Világtanácsának.
Ugyanakkor alapító tagja volt az 1990-ben újjászervezett EME Műszaki Tudományok Szakosztályának, melyben a tudományos kutatásokat ösztönözte, s a magyar műszaki kutatásokban résztvevő doktoranduszokat segítette ez irányú törekvésükben. Pálfalvi Attila hosszú éveken keresztül aktív tagja volt a szakosztálynak, illetve az EME választmányának, 2004-ben tiszteleti taggá választotta a közgyűlés, majd 2009-ben az EME gr. Mikó Éremmel ismerte el tudományos munkásságát.
Emlékét örökké megőrizzük!
2010. március 15.
Bitay Enikő, az EME főtitkára
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni