A 2022-es évi Debüt-pályázatok értékelése
(17. díjkiosztás )
Örvendetesnek tekintjük, hogy az egyetemi és doktori tanulmányait az 1989-es romániai változásokat követően végzett/végző generáció jelen van a tudományos életben. Tudományos pályán keresi a helyét, alapkutatásokat kezdeményez és végez, konferenciákat, szakmai rendezvényeket szervez, kutatási eredményeit publikálja. Ennek az ifjú generációnak a jelenléte tapasztalható az EME konferenciáin, felolvasóülésein, az Erdélyi Múzeum hasábjain. A tudós társadalom újratermelődése egyaránt tapasztalható az irodalom-, a nyelvészet-, a történet-, a néprajztudomány területén.
Az EME Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya meg van győződve arról, hogy az új generációnak a romániai magyar tudományos életben helye van, amit felkészültsége, munkája alapján érdemelt ki. A szakosztály választmánya azzal a szándékkal írt ki 2006 tavaszán debüt-díjat, hogy kiosztása évről évre alkalmat teremtsen arra, hogy a figyelem e tudósgeneráció tagjaira, annak friss teljesítményeire irányuljon, hogy e teljesítmények egy ilyen utólagos számvetés keretében is beépüljenek a köztudatba. A felhívás szerint a díjat az EME azon tagjai pályázhatják meg, akik a közelmúltban kötet, tanulmány publikálásával, egy kiadvány tudományos igényű gondozásával, egy szakmai rendezvény megszervezésével stb. léptek be a tudós társadalomba.
2006
Killyéni András-Péter
Murádin János Kristóf
Simon Zsolt (díj)
Sófalvi András
2007
Fazakas Emese
Dóczy Örs (díj)
Vida Erika (díj)
László Márton
2008
Berecki Sándor (díj)
Hubbes László Attila
Korondi Ágnes
Ozsváth Imola (díj)
Pieldner Judit
2009
Bibor Máté
Boros Ernő
Fazakas István Áron
Gáll Erwin és Gergely Balázs (díj)
Gergely Zoltán
Győrffy Gábor
Maior Enikő Irén
Nagy Zoltán
Peti Lehel (díj)
Tamási Zsolt
Zsigmond Adél
2010
Bartha Katalin Ágnes
Biró Annamária
Kinda István-Csaba (díj)
Varga P. Ildikó (díj)
2011
Jakab Albert Zsolt (díj)
Keszeg Anna (díj)
2012
Berki Tímea
Zólya Andrea Csilla
Nagy Alpár-Csaba
Tóth Levente (díj)
Németh Boglárka (díj)
Rád András-László
2013
Balogh Andrea
Kassay Réka
Borbély András (díj)
Pál Emese (díj)
2014
Demeter Zsuzsa (díj)
Zabán Márta
Zörgő (Ildikó) Noémi
2015
Blos-Jáni Melinda (díj)
Botházi Mária
Kovács Mihai
Lakatos Artúr
2016
Bélfenyéri Tamás
Bordás Beáta (díj)
Gergely Zoltán
Kassay Réka
Sárándi Tamás (díj)
Szabó Csaba
2017
Balla Lóránt
Fodor János (díj)
Miklós Alpár
Pál János (díj)
2018
György (Veres) Imola (díj)
Szuszámi Zsuzsanna
Vulkán Vera Tünde (díj)
2019
P. Kovács Klára (díj)
2020
Rácz Éva Mária (díj)
Tőtős Áron (díj)
2021
Both Noémi Zsuzsanna (díj)
Nagy Zsolt (díj)
A 2023-es évben a kiírásra egy pályázat érkezett.
A pályázó, Szász István Szilárd 1988-ban született. 2007–2010 között újságírás alapképzést végzett a BBTE-n, 2008–2011 között római katolikus didaktikus teológia alapképzést a BBTE Római Katolikus Teológia Karán, 2010–2012 között szociokulturális kommunikáció mesterképzést a BBTE Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Karán, 2011–2013 között teológia, kultúra, társadalom mesterképzést a BBTE Római Katolikus Teológia Karán. 2013–2020 között a Hungarológiai Doktori Iskola hallgatója volt a BBTE Bölcsészkarán.
2012-től különböző erdélyi újságok és folyóiratok újságírója, tördelője, szerkesztője, főszerkesztője (Morfondír, Szabadság, Máramarosi Hírmondó, Maszol). Jelenleg a Vasárnap katolikus hetilap felelős szerkesztője. Sok tanulmány és cikk szerzője, ezek kötetekben, folyóiratokban és újságokban láttak napvilágot. Konferenciák, táborok, kerekasztalok rendszeres résztvevője, előadója.
Pályamunkája A Facebook hálójában. Hírek és álhírek a közösségi oldalon című kötet, amely 2022-ben látott napvilágot az Erdélyi Múzeum-Egyesület Letöltés sorozatában. Alapját a 2020-ban a Hungarológia Doktori iskolában megvédett A reprezentációk terjedésének kettőshálózat-modellje. Hírek és álhírek a Facebook közösségi oldalon című disszertáció képezi. A disszertációt Bodó Julianna, Glózer Rita és Néda Zoltán véleményezte.
A jelen pályázatot értékelő Vallasek Júlia egyetemi docens a következőképpen méltatta a kötetet.
„Az egyik legszimpatikusabb vonása ennek a munkának, hogy szerzője miközben a tudományos módszertan rögzített keretei közt maradva tárja fel és rendszerezi azt, hogy milyen módon terjednek a Facebook közegében a hírek és álhírek, milyen fogyasztói és gyártói mintázatok figyelhetőek meg ezzel kapcsolatban és mindez mit mond el jelenünkről, (sőt akár jövőnkről is), mindvégig reflektál a megfigyelt közeg képlékenységére, a kutatás következtetéseinek időben rögzített voltára, és arra, hogy új fejlemények árnyalhatják, vagy akár át is írhatják azokat. Az olvasót ezzel mintegy bevonja a kutatás továbbgondolásába, megnyitva az utat olyan kérdések felé, amelyeket jelen kötet nem vizsgál: mint például a hírek és álhírek dinamikájának alakulása a Covid-19 járvány, vagy az Ukrajnában zajló háború kapcsán, vagy akár ugyanennek a kérdésnek más közösségi oldalakon való megjelenése.
Szász István Szilárd kötete három szerkezeti egységből áll. A bevezető rész szintetizálja és összeegyeztethetővé teszi a kutatás alapjait, tartalmas és informatív összefoglalását adva a kutatás elméleti hátterét nyújtó reprezentációelméletek, illetve a kettőshálózat modell működésének, és felvázolja azok relevanciáját a konkrét vizsgált médium, a Facebook kapcsán. A második rész kijelöli a kutatás módszertani kereteit, majd a könyv 4. fejezetében ismertet egy, a magyar Facebook-használók, de általában a magyar nyelvű kulturális reprezentációk szempontjából kiemelt relevanciájú Big Data-típusú elemzést a közösségi hálón terjedő hírekről és álhírekről. Az adatgyűjtésre 2017 áprilisa és májusa között került sor, és az 5 legnagyobb számú követővel rendelkező magyar nyelvű hírportálra, valamint 5 olyan szintén magyar nyelvű Facebook-oldalra összpontosított, amelyek ellenőrizetlen tartalmakat, „hírszemetet” közvetítenek. A társadalmi és szemantikai hálózatelemzés nyomon követi a bejegyzések kulcsszavait, a kulcsszavak hálózatát, a bejegyzések médiumát (műfaját) (link, kép, videó, hír, üzenet), a beavatkozások típusát (posztolás, követés, lájkolás, linkmegosztás), a hírek népszerűségét (követők száma), valamint a hírek követésének és közzétételének dinamikáját (napra, órára, az egyén aktivitásának mennyiségére és folyamatosságára, az egyén linkjeinek mennyiségére és folyamatosságára lebontva).
Az elemzés érdekességét és egyben hitelességét erősíti az, ahogyan Szász István Szilárd megtalálja a módját annak, hogy saját szerkesztőségekben szerzett média-szakemberi tapasztalatát úgy vigye be az elemzésbe, hogy azzal a Big-Data típusú kutatás állításait árnyalni tudja. A személyes szakmai tapasztalat felől érkező megjegyzések ugyanakkor olvasmányossá, a nem szigorúan szakmai érdeklődéssel közelítő olvasó számára is könnyen befogadhatóvá teszik a helyenként igencsak összetett, interdiszciplináris (neuropszichológiától és szociolingvisztikától statisztikán át, hálózat-és algoritmus-elemzésekig terjedő) ismereteket igénylő tudományos értekezés befogadását.
A kötet egyik legfontosabb következtetése az, hogy a közösségi média nemcsak információs túlterhelést hozott létre, hanem »felhangosította« a nyilvános reprezentációkat azáltal, hogy kattintásnyi távolságba került számos olyan reprezentáció is, ami a hagyományos csatornákon keresztül igencsak körülményesen juthatott volna el a befogadóhoz. Arról, hogy ez az evolúciós szempontból csupán egyetlen szempillantás alatt bekövetkezett változás milyen hatással van a lényegesen lassúbb adatfeldolgozásra kalibrált emberi agyra és pszichére, már számos elemzés született, a kérdést művészi megjelenítés formájában feldolgozó alkotások jellemzően vagy a naiv optimizmus, vagy az apokaliptikus katasztrofizálás hangnemében szólalnak meg. Szász István Szilárd médiakutatóként nyilván egyik táborhoz sem csatlakozik. Könyvének következtetései arra sarkalják az olvasót, hogy tudatosítsa, a vizsgált kérdésnek, a közösségi média működésének résztvevőként, előállítóként, pozitív hatásainak haszonélvezőiként, negatív hatásainak elszenvedőiként mi magunk is részei, illetve részesei vagyunk. És mindannyian akkor járunk a legjobban, ha tudatos felhasználóként igyekszünk viselkedni. A felhangosított nyilvános reprezentáció ugyan csupán egy metafora, de tudatos felhasználóként érdemes a könyv szellemében »elképzelni, hogy milyen lenne az, ha az a sok nyilvános reprezentáció, amelyet befogadunk a közösségi oldalakon keresztül, nemcsak vizuális inger lenne, hanem egyben hang is társulna hozzá, mintha valaki beszélne hozzánk« (278.), és biztos, hogy jóval megfontoltabban viselkednénk a közösségi hálózatok online terében.” (Részletesebben: Me.dok 2023/3a)
A pályázatban előterjesztett eredményeket mérlegelve a zsűri Debüt-díjban részesíti a pályázó Szász István Szilárdot. A pályázónak további eredményes munkát kíván.
2023. november 18.
Egyed Emese, az EME Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztályának elnöke
A zsűri tagjai: dr. Gábor Csilla, dr. Pál Judit, dr. Vallasek Júlia.