2024. december 12-én, 9 órai kezdettel sor került az Andreanum 800. Nemzetközi konferencia az erdélyi szászok középkori történelméről című rendezvényre, melyet az Erdélyi Múzeum Egyesület (EME) „Jakó Zsigmond” Kutatóintézete (JZSKI) szervezett a Babeș-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Magyar Történeti Intézetével (MTI) karöltve. A rendezvény felelősei az utóbbi intézmény részéről Lupescu Makó Mária egyetemi docens, az előbbi részéről pedig Hegyi Géza tudományos munkatárs voltak. Az eseménynek a BBTE I. Ferdinánd királyról elnevezett díszterme adott otthont az egyetem Jókai (Napoca) utcai épületében. A konferencia célja az volt, hogy méltó körülmények között, tudományos formában emlékezzen meg II. András magyar király 1224. évi kiváltságleveléről, az idén 800 éves Andreanumról, és módszeresen feltérképezze ennek hatását az erdélyi szász önkor-mányzat kiépítésének 1486-ig terjedő folyamatára.
A rendezvény kezdetén a szervezők részéről Lupescu Makó Mária köszöntötte az előadókat és a szép számban megjelenő hallgatóságot. Ezt követően rövid üdvözlő beszédekre került sor: Ovidiu Ghitta, a BBTE Történelem és Filozófia Karának (TFK) dékánja házigazdaként, Bogdándi Zsolt, az EME főtitkára és a JZSKI igazgatója, valamint Nagy Róbert, a BBTE MTI igazgatója a szervező intézmények nevében fordult a jelenlevőkhöz, míg a partnerintézmények részéről Rudolf Gräf, a szebeni Institutul de Cercetări Socio-Umane (ICSUS) igazgatója, továbbá a heidelbergi Arbeitskreis für Siebenbürgische Landeskunde (AKSL) képviseletében Thomas Șindilariu helyettes államtitkár (Departamentul pentru Relații Interetnice) kapott szót. Utóbbi, miután tolmácsolta az AKSL elnöké-nek, Harald Rothnak a köszöntő szavait, röviden ismertette a 800. évforduló alkalmával általuk szervezett és számos helyszínen megforduló kiállítás katalógusát is.
A konferencia összesen öt, egyenként három-három előadást tartalmazó szekcióból állt, melyek végén minden esetben lehetőség nyílt arra, hogy a közönség tagjai az elhangzottakkal kapcsolatosan kérdéseket és hozzászólásokat fogalmazzanak meg. Az első szekció az Andreanum kibocsátásának előzményeit és politikatörténeti körülményeit járta körül. Elsőként Paul Niedermaier (ICSUS), a Román Akadémia tagja ismertette Erdély 9–13. századi településtörténetével kapcsolatos sajátos, vitatható nézeteit. Zsoldos Attila, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) tagja, a HUN-REN Böl-csészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének (BTK TTI) kutatóprofesszora ugyan az MTA rendkívüli közgyűlése miatt végül nem lehetett közöttünk, de az Andreanum keltezésének pontosításáról szóló dolgozatát W. Kovács András, az EME JZSKI munkatársa felolvasta a jelenlevőknek. Thomas Șindilariu néhány kritikai megjegyzést fogalmazott meg az Andreanum szövegével kapcsolatosan (melyek azonban egyhangú elutasításra találtak a hozzászólók részéről), majd az oklevélnek a magyar király és a Barcaságban jelen levő német lovagrend közti konfliktusban betöltött szerepéről beszélt.
Az Andreanum nyújtotta jogi és társadalmi keretekről szóló második szekciót Szende Katalin, a Central European University professzora nyitotta meg, aki újszerű és széleskörű panorámát vázolt fel az erdélyi szászok megtelepedésének és kiváltságainak kelet-közép-európai párhuzamairól, a lengyel, cseh és magyar területeken letelepedett nyugati „vendégek” helyzete kapcsán megfigyelhető hasonlóságokról és különbségekről. Hegyi Géza (EME JZSKI) a 13–14. századi Beszterce, Szeben és Bras-só comitatusok jellegét tisztázta előadásában, rámutatva arra, hogy előbbi királynéi tulajdonban levő ispánságként, utóbbiak viszont magánbirtokokat is tartalmazó vármegyékként szolgáltak a szász ön-kormányzat kiépülésének keretéül. Konrad G. Gündisch, a müncheni Institut für deutsche Kultur und Geschichte Südosteuropas nyugalmazott igazgatója a középkori erdélyi szászok 13–14. századi elitjé-ről beszélt, melyet a lovagi vagy kondicionárius eredetű, földbirtokos jellegű, örökletes elöljáró-réteg, az ún. gerébek uraltak. Az előadó nagy hangsúlyt fektetett ezek németországi gyökereinek boncolgatására.
Az ebéd után következő harmadik szekció a gazdasági és hadi kiváltságokkal, illetve kötelezettségekkel kapcsolatos előadásokat ölelte fel. Elsőként Draskócy István, az Eötvös Loránd Tudományegyetem emeritus professzora ismertette az erdélyi szászok különféle csoportjai által a 13–14. században a királynak fizetett adókat, jelentős hangsúlyt fektetve az egyes adófajták jogcímének tisz-tázására, illetve a különféle márkasúlyok használatából eredő különbségekre. Weisz Boglárka, a BTK TTI középkori osztályának vezetője ugyan betegség miatt kénytelen volt távol maradni, írásban elküldött előadását azonban Gálfi Emőke (EME JZSKI) ismertette a jelenlevőkkel. Ebben a szászok vámmentességére és vásártartási jogára vonatkozó előírásokról hallhattunk, érvényességi körük és formáik részletezésével alapos útmutatást nyerve azok értelmezéséhez. Liviu Cîmpeanu, az ICSUS kutatója az erdélyi rendek késő középkori együttműködési szerződéseinek szövegéből kiindulva mu-tatta be az erdélyi szászok katonai-honvédelmi feladatait és szerepét.
Az erdélyi szászok középkori művelődéstörténetével kapcsolatos szekciót Alexandru Ștefan, a BBTE keretén belül, TRANS.SCRIPT néven működő oklevéltani és paleográfia kutatócsoport tagja nyitotta meg a négy szász tartomány (Hétszék, Kétszék, Besztercevidék és Barcaság) pecséthasznála-táról szóló, szakszerű és látványos előadásával. Kovács Mihai, aki amellett, hogy maga is a TRANS.SCRIPT tagja, a Gyulafehérváron nemrég létesült Muzeul Palatului Principilor Transilvaniei (Erdélyi Fejedelmi Palota Múzeuma) munkatársa is, módszeresen és számos érzékletes példát hozva mutatta be a szász papság és az erdélyi püspökség közti késő középkori viszony különféle vetületeit. Külön hangsúlyozta, hogy a felek között alkalmanként fellobbanó jogi viták nem tekinthetők a re-formáció előzményének, bár utóbbi sikerét kétségtelenül elősegítette a szász egyházi önkormányzat megléte. Ciprian Firea, a Román Akadémia kolozsvári Régészeti és Művészettörténeti Intézetének kutatója a szász papok művészetpártoló tevékenységét mutatta be gazdagon illusztrált előadásában, az egyes építészeti emlékek és műtárgyak feliratának ismertetésével.
Az utolsó szekció az Andreanum utótörténetére vonatkozott. Ennek nyitóelőadását Rácz György, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának munkatársa, a középkori osztály vezetője tartotta, aki az oklevél szövegének hagyományozódását, vagyis a középkori átiratainak sorozatát mutatta be, aláhúzva, hogy ezek a tudatos viszonyulás és gondos őrzés eredményeként egy épen megma-radt szövegegyüttest alkotnak, mely nem vet fel különösebb problémákat a történész szempontjából. Szegedi Edit, a BBTE Nemzetközi Kapcsolatok és Német Tanulmányok Intézetének docense az And-reanum emlékezetét vizsgálta a kora újkori szász történetírás tükrében. Mondandója központi elemét képezte az az érdekes megállapítás, miszerint a géta-gót-szász kontinuitás bűvöletében élő 16–17. századi szász értelmiség számára az Andreanum inkább csak zavaró elemet jelentett, ezért legszívesebben megfeledkeztek róla, vagy nyakatekert értelmezésekhez folyamodtak. Az előadások sorát Lupescu Makó Mária (BBTE MTI) zárta, azt vizsgálva, hogy miként jelenik meg az Andreanum, illetve az erdélyi szászság a modern (19–20. századi) román történetírás legfontosabb képviselőinek munkáiban. Meglátása szerint többnyire csak marginálisan, s ilyenkor is a román ősiséget bizonyító dokumentumként.
A konferenciát Hegyi Géza rövid beszéde zárta. Ebben többek között hangsúlyozta a különféle nyelvű történészcsoportok párbeszédét biztosító rendezvények szakmai jelentőségét, kinyilvánítva mind az EME, mind pedig a MTI elkötelezettségét e tekintetben.
Minden résztvevő magyarul vagy románul tartotta meg előadását, így a konferenciát folyamatosan szinkrontolmács közreműködése kísérte. A heroikus munkát Csortán Ferenc, a történeti tárgyú erdélyi konferenciák veterán tolmácsa vállalta fel, és vitte véghez becsülettel.
A konferencia az MTA HTMKNP „Források és adattárak Erdély középkori és kora újkori történetéhez” című alprogram keretében valósult meg. Anyagilag támogatta még a Romániai Magyar Demokratikus Szövetség Communitas Alapítványa, a BBTE TFK pedig a helyszín mellett a szállást biztosította.