Az EME Műszaki Tudományok Szakosztálya 16. alkalommal szervezte meg a Kolozsvár XX. századi ipartörténetének emlékei című ipartörténeti előadás-sorozatát a 15. Kolozsvári Magyar Napok keretén belül. Idén a Hűtő- és Élelmiszeripari Berendezések Kutató- és Tervezőintézet (HÉKUTI)–ICPIAF emlékeit idézték fel a résztvevők. Az előadással, beszélgetéssel egybekötött találkozó lehetőséget adott az egykori alkalmazottak számára, hogy közösen felidézzék az ipari egységben töltött időszak emlékeit és az érdeklődőkkel is megosszák azokat. Az eseményt megelőzően adatgyűjtés történt, a HÉKUTI munkatársaival Bitay Enikő, az EME és a Műszaki Tudományok Szakosztályának elnöke készített interjút. Az interjúk feldolgozásában és a munkatársak által behozott fotók és egyéb dokumentumok archiválásában Tóth Orsolya segédkezik.
Az idei rendezvényen a HÉKUTI egykori alkalmazottai megosztották a gyárban töltött időszak emlékeit, emellett a Kós Károly Műszaki Művelődési Kör is bemutatásra került, hiszen ennek tagjai az ipari létesítmény mérnökei, technikusai, tervezői és az intézet további olyan munkatársai voltak, akik felismerték a közösségi művelődés fontosságát, mindezt pedig egy olyan keretben kívánták művelni, mely lehetőséget ad gazdag és hasznos szellemi tőke megszerzésére. Bitay Enikő elnök asszony köszöntötte a jelenlévőket, majd bemutatta a folyamatot, mely elvezetett az ipartörténeti előadás-sorozat létrejöttéhez, melynek elődje Jenei Dezső, az EME Műszaki Tudományok Szakosztályának megalapítója volt. Megköszönte azoknak az egykori alkalmazottaknak, akik hozzájárultak a dokumentációhoz fotókkal, interjúkkal vagy hangfelvételekkel. Ezt követően az elnök asszony röviden bemutatta a Kós Károly Művelődési Kör indulásának történetét Benkő Samu erdélyi történészt idézve a névadóra hivatkozva: Kínlódjanak, ahogy ő kínlódott és találják meg az alkotó élet szépségét, miként ő megtalálta. Rávilágított arra is, hogy az EME Műszaki Tudományok Szakosztályában a kör több tagja is tevékenykedett. A művelődési kör működése alatt 23 találkozót tartott, olyan meghívottakkal, mint Imreh István történész, Kányádi Sándor költő, Guttman Mihály zenetanár és az erdélyi magyar kórusmozgalom kiemelkedő egyénisége, Jenei Dezső erdélyi magyar gépészmérnök és a Tehnofrig Gépgyár egykori főmérnöke, emellett a találkozók alkalmával több megemlékezést is tartottak. Az esemény teljes ideje alatt olyan fényképeket és digitalizált iratokat láthattak az érdeklődök, amelyeken az egykori alkalmazottak szerepelnek és Kós Károly Művelődési Kör tevékenységét összegzik.
Az ismertetőt követően az egykori mérnökök, technikusok, tervezők és rajzolók oszthatták meg a HÉKUTI ipariegységben töltött időszakról megmaradt emlékeiket. Elsőnek Imecs Mária tervező beszélt a HÉKUTI pályafutásának a kezdetéről. Elmondta, hogy már fiatal kezdőként bíztak rá olyan feladatokat, melyekhez nem volt előzetes tapasztalata. Az iparban való tevékenysége mellett a tanári pályán is jelen van, professzor emeritus, a Sapientia EMTE Marosvásárhelyi Karának és a Kolozsvári Műszaki Egyetem egykori oktatója. Következőnek Colțea Tibor szólalt fel, aki a vállalat főkönyvelője volt. Vezető pozíciójának köszönhetően belelátott olyan helyzetekbe, melyek a műszaki szakemberek számára ismeretlenek voltak. Az ipari vállalat a hazai viszonyokhoz képest jó helyzetben volt, azonban nemzetközi téren nem állta meg a helyét, ez a rendszerváltást követően pedig különösen érződött. Ezt követően Bitay Enikő Baki Emíliához, egykori tervezőhöz szólt, akinek megköszönte, hogy a kutatóintézeten belül próbálta fejleszteni a HÉKUTI hatékonyságát. Colțea Tibor kiegészítette a beszélgetést a kutatóintézet munkáját illetően, emellett elmesélte, hogy hogyan került fel a vállalat neve az épületre. Incze Elek tervező 30 évig volt a kutatóintézet munkatársa. Beismerte, hogy az ipari egység termékei nem voltak a megfelelő szinten, emellett azt is elmondta, hogy munkájukhoz hozzátartozott az, hogy más gyáraktól inspirálódtak a tervezési folyamatok során. Rávilágított a szocializmus igazságtalanságára, hogy számos olyan személy került vezető szerepbe, akik nem rendelkeztek kellő tudással. Továbbá Incze Elek a Kós Károly Műszaki Művelődési Kör főtitkára volt, őszintén visszaemlékezett annak indulására és a tevékenység befejezésére, melyet Tenkey Tiborral közösen találtak ki. Bánhegyesi Csaba tervezőként a művelődési kör hirdetésével foglalkozott, elmondta, hogy felismerte azt, hogy románul is szükséges beszélni erről. Emellett, mesélt a gépgyártási folyamat nehézségeinek okairól is, és a tervezési munkájáról is, mely alatt finom mechanikai egységek tervezésével foglalkozott. Következőnek Orbán György kompresszor tervező szólalt fel, aki elmondta, hogy milyen munka kapcsán dolgozott a HÉKUTI-nál. A felszólalók sorát Kulcsár István tervező zárta, aki 49 éve tervező és az intézmény jelenlegi egyetlen tervezője. Elmondta, hogy munkássága során több részlegen és különböző fajta gépek tervezésével foglalkozott a csomagológépektől kezdve a tejporlasztó gépeken át. Odaadóan végzi most is a munkáját, annak ellenére, hogy munkatársai száma jelentősen csökkent. Többször dolgozott terepen és jelen volt a tervezett gyártóeszközök beszerelésénél is, tervezőműhelyében több régi tervrajzot is megőrzött.
A HÉKUTI régi székhelye jelenleg irodáknak ad helyet. A beszélgetés befejezésében megemlítették azokat a szakembereket is, akik a tervek gyártásával foglalkoztak. Bitay Enikő zárószóként megköszönte a HÉKUTI intézet egykori alkalmazottainak és az érdeklődőknek, hogy eljöttek és biztosította a résztvevőket afelől, hogy jövőre is folytatják az ipartörténeti emlékek esemény-sorozator.