Munkatársaink előadásai a Hivatalnok értelmiség a kora újkori Erdélyben és a Magyar Királyságban VI. konferencián

A konferenciát Bogdándi Zsolt, a Jakó Zsigmond Kutatóintézet igazgatója nyitotta meg. 

A megnyitó utáni első szekcióban három munkatársunk is előadott. Gálfi Emőke a Székesfejérvári "fivérekről" beszélt. A szakirodalom által nagy valószínűséggel eddig tévesen fivéreknek tartott Székesfejérvári Tamás és András hivatali pályáját és sokrétű tevékenységét mutatta be az előadás. A két szereplő Báthory István fejedelem megbízható és közeli familiárisai közé tartozott, mindkettő minden jel szerint igen jó gazdasági szakember volt, és Székesfehérvárról származott.

Fejér Tamás Váradi Pál deák hivatali pályáját mutatta be. A váradi származású Váradi Pál deák 1566–1570 között a fejedelmi nagyobb kancellária íródeákja volt, 1572–1579-ben kancelláriai secretariusként működött, 1579-től 1582-ig pedig a székely sókamaraispáni tisztet töltötte be. Titkári működésének legfontosabb időszaka 1578-ra tehető, amikor Sulyok Imre kancellárnak az év elején bekövetkezett halála után Erdélynek egészen augusztusig nem volt kancellárja. Ebben a héthónapos időszakban a kancellária mindennapi munkáját titkártársával, Csanádi Demeterrel irányították. Ennek megfelelően Váradi Páltól több ellenjegyzést, lecta- és aperta-jegyzetet is ismerünk. Váradi halála az 1582. szeptember–1584. szeptember közötti időszakra tehető. Feleségével, Szörényi Annával együtt birtokolt jószágaik zöme Marosszékben feküdt, néhány birtokrésszel azonban Torda vármegyében is rendelkeztek. Az 1560-as évek végétől a 80-as évek végéig működő és a szakirodalom által számontartott négy Váradi Pál közül az általunk vizsgált Váradi (Kis) Pál deák futotta be a legjelentősebb hivatali karriert. 

A szekciót Szász Anikó: Keresztúri Kristóf kővári kapitány birtokai című előadása zárta. A kisnemesi származású Keresztúri Kristóf rátermettségének és a Báthoryak támogatásának köszönhette, hogy a legmagasabb társadalmi szintre felemelkedve, jelentős tisztségeket töltött be, illetve számos birtokadományt szerzett. Báthory István, Kristóf és Zsigmond hűséges, feltétel nélküli támogatója volt, továbbá hivatali, pénzügyi és katonai pályán egyaránt jelentős sikereket ért el. Az előadás életpályáját és birtokszerzeményeit mutatta be részben még feltáratlan levéltári források alapján.

A csütörtök délutáni második panelt Pakó László: jogügyigazgatói életpályák a kora újkori Kolozsváron című előadása nyitotta. Az előadás a kolozsvári jogügyigazgatói intézmény 1584–1665 közötti tisztségviselőinek követte életpályáit. Az intézmény létrejöttét és tevékenységét vázoló bevezető után bemutatta a tisztségviselők archontológiai jegyzékét, és vizsgálta a direktorok megválasztását, szakmai felkészültségét, pályafutását, illetve azt, hogy a direktori tisztség milyen lehetőségeket kínált a városi tisztségviselői hierarchiában való előlépésre, ezáltal pedig az életpálya további alakulására. Az elhangzottak alapján úgy tűnik, hogy a direktori tisztségben szerzett tapasztalok birtokában e személyek jó eséllyel számíthattak fontos, akár a legjelentősebb városi tisztségek valamelyikére. Megnyílhattak előttük a szakmai, általa pedig a társadalmi előlépés lehetőségei. A jogügyigazgatói intézmény a 17. század folyamán egyre hangsúlyosabb és fajsúlyosabb intézménnyé vált a kolozsvári intézmények sorában, és jó ugródeszkának számított a tisztség viselői számára a városi intézményi hierarchiában való előlépésre.

Ezt követően Izsán Csaba: Egy skót katona és diplomata a két Rákóczi György és Kemény János szolgálatában címmel tartott előadást. A bemutatóban Izsán Gaudi András (Andrew Gawdy) életútját tekintette át, az erdélyi fejedelmek szolgálatában töltött éveire fókuszálva. Külön tárgyalta a fiatal Gaudi kereskedelmi és diplomáciai útjait, illetve fokozatos emelkedését a katonai ranglétrán I. Rákóczi György, majd Lennart Torstensson oldalán. A bemutató második fele Gaudi Erdélybe történő visszatérésére, a jelentősebb hadműveletekben való szerepvállalására, illetve a skót zsoldosparancsnok és Kemény János közötti rivalizálásra fókuszált az 1654-1660 közötti időszakból.   

A panelt Bogdándi Zsolt Pókai Sárosi János ítélőmester és formuláskönyve című előadása zárta. Sárosi János a kései Apafi-kor politikai-társadalmi téren is jelentős alakja, aki 1686-tól viselte az ítélőmesteri tisztet és nem a Torda megyei Pókáról, hanem a küküllői Kissárosról vette eredetét. A kortárs történetírók „igen híres férfi”-ként jellemezték, aki 1687-ig 14 alkalommal járt követségben és az adóigazgatásban is különféle tisztségeket viselt. Tehetsége révén emelkedett a hivatali ranglétrán, kevés birtokát is mind szolgálataival szerezte Kissároson és a közeli Szőkefalván. 1693 őszétől már guberniumi tanácsos, bukása éppen egy protonotáriusi feladat végzéséhez köthető, kiadta ugyanis császári pecsét alatt a román papoknak az egyházi unió elleni tiltakozását. Ítélőmesteri tevékenységének emlékeként maradt fent az alatta szolgáló íródeákok által összeállított formuláskönyv, amely 500 oldalon a bírói tevékenységre vonatkozó iratmintákat tartalmaz és a 17. századi táblai bíráskodás jól hasznosítható forrása. 

A HUN-REN BTK Történettudományi Intézetének beszámolója az eseményről itt érhető el.