Gróf Mikó Imre Emlékünnepség

2008. 01. 18. – 10:24
Gróf Mikó Imre Emlékünnepség
Időpont
Helyszín(ek)
Kolozsvár
Református Kollégium (Farkas u. 16. sz) díszterme
Szervező(k)
Erdélyi Múzeum-Egyesület

Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsa
Programfelelős
Sipos Gábor
Tonk István

HÍDVÉGI GRÓF MIKÓ IMRE – ERDÉLY SZÉCHENYIJE,
AZ ERDÉLYI MÚZEUM-EGYESÜLET MEGALAPÍTÓJA
(1805-1876)
Egyed Ákos
az MTA külső tagja, az EME elnöke


A történelem egy-egy korszakának mindig voltak meghatározó személyiségei, akik mélyen rányomták egyéniségük s működésük bélyegét az események alakulására. A 19. századi magyar történelemben a reformkort bizton lehet Széchenyi koraként emlegetni, 1848–1849-et Kossuthénak, a kiegyezés idejét Deák Ferencének. Mikó Imre gróf – akire a következőkben emlékezünk születésének 200. évfordulóján – jelentős tagja volt a 19. század közepén élő és tevékenykedő nagy magyar vezető rétegnek s pályája annyiban tért el a kortársakétól, hogy íve a neoabszolutizmus korában emelkedett a legmagasabbra s vált meghatározójává Erdély 1850–1867-közötti korszakának. Róla írta Horvát Boldizsár az őt és munkásságát jól ismerő kortárs: „Gróf Mikó Imre élete, szereplése oly lényeges alkatrészeit képezi a kor történetének, hogy a történetíró, aki e kor átalakulási mozgalmairól hű képet akar adni, csak csonka művet adna, ha e férfiú alakját előtérbe nem állítaná" (Horváth, 1877) Horvát Boldizsár nem volt az egyedüli, aki ilyen véleményt alkotott Mikó Imréről és szerepéről.
Mikó Imre grófot kortársai már akkor gyakran mondották Erdély Széchenyijének, mielőtt Tompa Mihálynak nevezetes verse 1860-ban megjelent. Igaz viszont, hogy a szélesebb közvélemény mégiscsak utána kezdte Mikó Imrét máig tartóan ekként emlegetni. A költő tehát csak a közvélemény tolmácsolója volt – amint Erdélyi Pál, az Erdélyi Múzeum-Egyesület egyik kiváló munkatársa megállapította. (Erdélyi Pál, 1905)

Program
Egyed Ákos: Mikó Imre, Erdély Széchenyije és az EME megalapítója Tonk István: Mikó Imre, az Erdélyi Református Egyház főgondnoka Pomogáts Béla: Mikó Imre és az irodalom Kötő József: Mikó Imre és a Kolozsvári Nemzeti Színház Sebestyén Csaba: Mikó Imre az Erdélyi Gazdasági Egyesület újjászervezője
Eseménybeszámoló
Idén, szeptember 4-én volt 200 éve annak, hogy megszületett a tizenkilencedik századi Erdély egyik legjelentősebb alakja, „Erdély Széchenyije", gróf Mikó Imre. Ebből az alkalomból szervezett előadássorozatot szombaton az Erdélyi Múzeum-Egyesület és az Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsa, a kolozsvári Református Kollégium Dísztermében. Főtisztelendő Pap Géza református püspök áhitata után elsőként Egyed Ákos tartotta meg előadását, Mikó Imre, Erdély Széchenyije és az EME megalapítója címmel. Megtudhattuk, hogy gróf Mikó Imre mint intézménypártoló és alapító valóban közel állt Széchenyi szellemiségéhez. Arra törekedett, hogy Erdély felzárkózzon a fejlettebb nyugati civilizációhoz, de anélkül, hogy elveszítené történelmileg kialakult sajátosságait. Személyiségének formálódását nagymértékben meghatározta származása, erdélyi gyökerei, ugyanakkor az őseitől kapott gazdag örökség. Ennek a vagyonnak nem kis részét használta fel arra, hogy a szabadságharc után szétzilálódott erdélyi társadalom lábraállását elősegítse. Fiának többek között ezt írta: aki őseitől nagyobb vagyont örökölt, attól a hon kétszerte jobban elvárhatja, mint másoktól a hazának tett áldozatot. A második előadó, Tonk István az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnokaként mutatta be gróf Mikó Imrét. Elmondta, hogy a szüleitől, nagyszüleitől kapott és az iskolai tanulmányok során elmélyített kálvinista szellem nagyban hozzájárult ahhoz a bölcs és szabad lelkiismeretre alapozó magatartáshoz, amelyet Mikó Imre élete során tanúsított. Hite átsegítette őt a különböző nehéz időszakokon: akkor is, amikor a szabadságharc bukását követően visszatért Erdélybe és akkor is, amikor egyetlen fiát, Ádámot elvesztette. Az egyház intézményeit mindenkor támogatta, mind a kolozsvári Református Kollégium, mind a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó kollégium sokat köszönhet neki. Végül Pomogáts Béla Mikó Imre irodalomtörténeti érdemeit mutatta be. Főleg az „elveszett kincsek", az ismeretlenség homályában maradt írók felfedezésében, írásaiknak letisztázásában, sajtó alá rendezésében szerzett magának érdemeket. Bod Péter és Benkő József életrajzának megírásával is hozzájárult az irodalom „fehér foltjainak" eltüntetéséhez, annak a gondolatnak a szellemében, amelyet ő maga így fogalmazott meg az Irányeszmékben: a nyelv éltetője az irodalom, amelyet ápolni kell.
Report
119074