1986 április 26-án, nem sokkal éjfél után hatalmas nukleáris baleset történt Csernobilben, aminek rengeteg közvetett és közvetlen áldozata lett. Majd húsz évvel később, 2005 nyarán magyar fiatalok indultak a Magyar Nukleáris Társaság szervezésében a helyszínre, és a kutatásról készült anyagot most megosztják velünk, nézőkkel.
A balesetet követően a halálos sugárzás a Vörös erdő felé sodródott, ahol még a mai napig is kimutatható a sugárszennyezés. Noha mára már új talajt kapott a környezet, és az utakra is új aszfaltréteg került, ennek ellenére nem ajánlatos védőfelszerelés nélkül sokat időzni a terepen. A mohák és zuzmók vizsgálata fontos szempont a kutatás alatt, hiszen ezek a növények hosszú ideig integrálják magukban azokat a radioaktív szennyezéseket, amiket a légkörből kaptak. Ilyen növény még a sóska is, amit élelmiszerként is használunk. Az amerícium és cézium még a mai napig is kimutathatóan a talajban van, ezt még az esővíz sem tudta lemosni mélyen a talajba. A szarvas- és nyúlürülékekben is kimutatható a mai napig fennálló radioaktív szennyeződés, ennek ellenére nem tapasztalható az élővilágban a születési rendellenességek számának növekedése.
Láthatjuk még Pripjaty városát, ami hajdanán 50.000 lakost számlált, és Ukrajna egyik legszebb városaként tartották számon. Azonban a katasztrófát követő napon az egész várost evakuálták, ami végre egy helyes döntés volt a hatóságok részéről. Az evakuált emberek a mai napig boldogan élnek távol a sugárszennyezéstől.