A személyiségfejlesztés alapkérdései, az európai nevelési elképzelések változatai, a nemzedékek viszonya az oktatás tervezésében és megvalósulásában, a tudomány és a művészet támogatása – ezek voltak az Erdélyi Múzeum-Egyesületben a Communitas Alapítvány, az EME és az Interkulturali-THÉ Műhely támogatásával 2008. június 2–9. között a tudományos kutatás és az oktatás-nevelés összefüggései jegyében szervezett szakmai napok fő témái.
Pukánszky Béla, több nevelés- és iskolázás-történeti munka szerzője és társszerzője, a Szegedi Tudományegyetem professzora vázolta a nevelési eszmék szerepét az oktatás történetében, különösen figyelve a gyermekszemlélet alakulására; a kor embereszményével kapcsolatos változataira, illetőleg a gyermekfelfogásra, amelyre a nevelés hétköznapi gyakorlata épül. Az első, az Erdélyi Múzeum-Egyesület előadótermében megtartott előadása a pedagógiai-eszmetörténeti összefüggésekre összpontosítva a mai személyiségfejlesztési elképzelések előzményeit mutatta be, különösen figyelve a nagyobb hatású elméletek helyi hatására kiemelünk ezek közül két magyar Kant-adaptációt, a Perlaki Dávidét, A gyermekeknek jó nevelésekről való rövid oktatást (Komárom, 1791) és Szilasy Jánosét, akinek művében egyébként már Christian Wolff képességlélektanának követése is felismerhető: A nevelés tudománya (Buda 1827). Nevelési gyakorlat és gyermekszemlélet összefüggéseit bemutatva a professzor a társadalom- és tudománytörténet meghatározó eseményeinek összefüggésében láttatta az ismeret-átadás, „hasznos polgárrá nevelés" és személyiségfejlesztés rendszereit.
A hallgatóság a néptanítók társadalmi szerepére illetőleg az állam és az egyházi iskolák nevelési elképzelései viszonyára és a mai szabályzóknak az embereszménnyel való összefüggésére vonatkozó kérdéseket tett fel.
Másnap a Bölcsészettudományi Karon (a Marianumban) megtartott előadásában Pukánszky professzor a kutatásmódszertan kérdéseire összpontosított. Kitért a kutatások eddig azonosított forrásaira és új módszereire, jelezte a feltérképezetlen területeket (mint amilyen a nőnevelés történeti vizsgálata). A kutatásmódszertan tantárgy elsőéves hallgatóin kívül Kolozs megyei pedagógusok, a BBTE tanárai és doktorandusai is részt vettek az előadáson. Pukánszky Béla egyes, ma újra felfedezett tanulásformák eredetére is rávilágított (mint amilyen a korábban felnőttképzésnek nevezett élethosszig tartó tanulás, a Life Long Learning), illetőleg felhívta a figyelmet jelentős kolozsvári nevelésteoretikusok munkásságára.
Az előadáson résztvevőket a hozzászólásokból ítélve sok minden érdekelte – olyan oktatásszervezési kérdésektől kezdve, hogy mióta tanítanak az egyetemen a ma is használatos előadás-szeminárium-gyakorlat keretben olyan, a személyes tanári krédót illető kérdésekig, hogy az európai nevelési eszmerendszerek kidolgozói közül kit kedvel leginkább a professzor. Az iskolaügy és pedagógia hogyan függött össze Magyarországon a XX. század különböző periódusaiban.
A pedagógusnapok zárórendezvénye június 9-én volt: az Interkulturali-THÉ Műhely rendes tanévzáró kiskonferenciája, amely idén a tudomány- és művészetpártolás kérdése köré szerveződött. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület székházában megszervezett konferencia nyitó előadását Emődi András (Nagyvárad, püspöki Könyvtár) képes beszámolója képezte egy elveszettnek hitt XVI. századi album amicorum-ról. Ezt Demeter Zsuzsa, a kolozsvári Helikon szerkesztője beszámolója követte a kolozsvári egyetemi könyvtárban fellelhető, az EME gyűjteményéből származó album amicorum-okról, amelyek adatai – munkája nyomán – egy a szegedi, illetőleg egy még átfogóbb németországi adatbázisba is bekerültek. Tar Gabriella Nóra, a BBTE német tanszékének tanára a gyermekirodalom kutatásának kolozsvári (német és magyar nyelvű) műhelyét mutatta be, Fekete Adrienn doktorandus (BBTE) Az iskolai színjátszás és támogatói Székelyudvarhelyen címmel azt mutatta be, hogyan használhatók fel tudományos forrásként a XX. század elejének iskolai évkönyvei és sajtóhíradásai.
Az előadók legfiatalabbjai másodéves egyetemi hallgatók voltak: egy XIX. századi kézirat megfejtésére Köllő Zsófia vállalkozott, Boethius A filozófia vigasztalása című könyve XVIII. századi sikerének okait Jancsó Noémi vizsgálta, az Adorjáni Ildikó–Homonai Judit szerzőpáros a kolozsvári Apáczai líceumban végzett felmérései alapján mutatta be, mennyire fontos a problémamegoldó képesség fejlesztése az általános iskolában (mindketten bölcsészhallgatók és az Alkalmazott Didaktika Szakkollégium tagjai).
A XVIII. századi erdélyi oktatáspártolásra Keszeg Anna, az ELTE doktorandusza, a Kolozsvári Egyetemi Intézet kutatója hozott argumentumokat Gyöngyössi János és a Kendeffyek. A mecénási viszony családtörténeti szerkezete című előadásában. Biró Annamária doktorandus (BBTE) Benkő József és a Nyelvmívelő Társaság viszonyát a kutatáspártolás szempontjából vizsgálta, Bartha Katalin Ágnes (EMKE) P. Horváth Dániel és Lázár színház-, zene- és irodalompártoló tevékenységéről értekezett. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem doktorandusának, Killyéni Péternek egykori kolozsvári fényképfelvételeket is értelmező, lendületes összefoglalója zárta a tudományos előadások sorát (Testgyakorlatok Kolozsváron 1868 és 1918 között).
Az Erdélyi Múzeum 2007/3–4. számát (Felvilágosodás, Erdély, a 2006. októberi tudományos tanácskozás anyaga) Sipos Gábor történész, az EME alelnöke a könyvtörténeti vonatkozásokra összpontosítva méltatta. A Partiumi Keresztény Egyetem német tanszéke tanárának, János Szatmári Szabolcsnak Az érzékeny színház. A magyar színjátszás a 18–19. század fordulóján című, az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadásában 2007-ben megjelent könyvét mint a német–magyar színházi kapcsolatokat is új megvilágításba helyező színház- és drámatörténeti értekezést Egyed Emese mutatta be.
A pedagógusnapok célja a mindenkori nevelés tétjének tudatosítása volt, a rendezvény ugyanakkor az intézmény- és személyközi szakmai együttműködés elmélyítését és fiatal kutatók bemutatkozását is lehetővé tette.
Megjelent a
Szabadsag napilapban 2008. június 13-án
