2026. április 29-én Kolozsváron is bemutatták Sófalvi András Homoródszentmárton templomvára / The Church-Fortress of Mărtiniș című kötetét. Az eseménynek az EME székház adott helyet, ahol az először Biró Annamária, a kiadó vezetője köszöntötte a szép számban összegyűlt közönséget, és röviden bemutatta a szerzőt, Sófalvi Andrást, valamint a vele beszélgető Lupescu Radu történészt is. Ezt követően az eseményt zenei felvezető nyitotta meg, Sófalvi Péter-András előadásában Johann Sebastian Bach C-dúr és F-dúr invencióját hallhatta zongorán az érdeklődő közönség.
A bemutató következő mozzanataiban Lupescu Radu bevezetőjére került sor, amelyben kihangsúlyozta, hogy Sófalvi András tanulmányai után visszatért Erdélybe, és munkásságával jelentősen gazdagította az itteni régészeti kutatásokat. Kiemelte még, hogy a szerző az udvarhelyi múzeum régészeként dolgozik, és különösen a várépítészet vált a szakterületévé. Azt is megemlítette, hogy a 2010-es évek elején nyílt Sófalvi Andrásnak lehetősége arra, hogy Homoródszentmártonban kutatásokat végezzen, ami valóban egy hosszú és komoly munkafolyamat kezdetét jelentette, s melynek az eredménye a bemutatásra kerülő kötetEzután röviden bemutatta a kötetet, kiemelve annak átlátható szerkezetét, hangsúlyozta a szintetizáló jellegű rész értékét, amely európai kitekintésekkel is vizsgálja a templomerődítések kérdéskörét. Lupescu rámutatott, hogy Sófalvi András munkáját azért is különösen nagy vállalkozásnak tartja, mivel a templomvárak kutatása európai szinten viszonylag marginális témának számít. Korábban sokkal inkább regionális szinteken foglalkoztak ezzel a kutatók, így egy átfogó szintézis megalkotása komoly kihívást jelenthetett. Lupescu azt is megjegyezte, hogy a szintézis egyik fontos, de valóban nehéz elme a terminológiai kérdések tisztázása, amely szintén jól kivitelezett és érthető, annak ellenére, hogy nem egyszerű meghatározni, hogy pontosan milyen fogalommal írható le az adott építészeti és történeti jelenség. Ilyen a tipológia kérdése is, hiszen számos kivétel és átfedés létezik, ami megnehezíti az egységes kategorizálást. Szerinte a szerzőnek sikerült rendszereznie ezeket az adatokat, és ezáltal egyfajta értelmezési keretet adott az olvasónak, ami miatt valóban figyelemre méltó munka.
A kutatás során feltárt adatok, mint mondta, egészen a 17. századig visszanyúlnak, bár ennél korábbra datálható részek is feltárhatók. Az ehhez köthető történeti események és korszakok közül például kiemelkedik Bethlen Gábor uralkodásának időszaka, annak lenyomatai, valamint II. Rákóczi György hadjáratainak periódusa, amelyek szintén összefüggésbe hozhatók az erődítések történetével. Kihangsúlyozta, hogy kutatás során két, a 17. század húszas éveikből fennmaradt oklevelet is találtak, amelyek bizonyították, hogy ilyen építkezésekhez uralkodói engedélyre volt szükség. Szintén jelentős leletként írta le az északi torony padlóján talált Bethlen Gábor korabeli veretet, valamint a bordatöredékek és egyéb elemek sorát, amelyek segítettek rekonstruálni az épület történetét.
Lupescu Radu kiemelte azt is, hogy a kutatás során modern módszereket is alkalmaztak, köztük például dendrokronológiai vizsgálatokat, amelyek megerősítették a 17. századi datálást, valamint geofizikai felméréseket is végeztek. Másik érdemeként említette meg a kötet gazdag illusztrációs anyagát: rekonstrukciós rajzok, térképek és digitális modellek segítik az olvasót a megértésben. Ezek elkészítésében több szakember is közreműködött, például Gyöngyösi János és Szőke Balázs. Lupescu külön kiemelte, hogy a könyv vizuális anyaga önmagában is rendkívül informatív, hiszen szinte szöveg nélkül is érthetővé teszi a kutatás eredményeit.
A bemutató második részében Sófalvi Andrásnak adta át a szót, aki elmondta, hogy a kutatás mellett eredetileg egy helyreállítási projektet is remélt, ugyanis a cél az volt, hogy a régészeti feltárásokat követően a rekonstrukció következzen. Kiemelte, hogy a munka során számos nehezen hozzáférhető területet kellett vizsgálni, de a befektetett energia végül megtérült, hiszen rendkívül értékes eredmények születtek. A szerző ezt követően reflektált Lupescu Radu elismerő szavaira a szintézissel kapcsolatban, hangsúlyozta, hogy bár a könyv tartalmaz több európai kitekintést, ő még nem tekinti teljes körű szintézisnek, inkább egy „mazsolázásnak”, amely különböző példákon keresztül mutatja be a jelenséget.
Az ezt követő percekben közönség kérdéseit halhattuk, amelyek között felmerült például, egy a terminológiával kapcsolatos kérdés is. Sófalvi elmondta, hogy ez egy rendkívül összetett kérdés, és a terminológia egységesítése valóban komoly kihívást jelentett. Az angol nyelvre fordítás igénye pedig az alapvetően nehéz helyzeten se igazán segített. Angolul a „Church-Fortress” kifejezést használták, tudva, hogy részben félrevezető. Magyarul a „templomvár” megnevezést használja a kötetben, hiszen elmondása szerint egyrészt ez tükrözi legpontosabban a leírt jelenséget, másrészt a fogalom tágassága szempontjából is ez felelt meg a legjobban.
Egy másik kérdésben a székelyföldi templomvárak háttérbe szorulásának okára kérdeztek rá. A szerző kifejtette, az alábecslésnek egyik oka az, hogy kevésbé kutatottak és dokumentáltak a székelyföldi példák, így a szakmai és a szélesebb közönség számára is kevésbé ismertek. Kihangsúlyozta munkájának egyik legfontosabb célja is volt, hogy a kötet által másoknak is láthatóvá tegye Székelyföld és Erdély régészeti kincseit. Ezért is tartotta fontosnak, hogy kétnyelvű kötet készüljön, hiszen így nemzetközi szinten is hozzáférhetővé válhat, ezáltal a kötet hozzájárulhat ahhoz, hogy az erdélyi templomvárak is hozzájuk méltó szakmai figyelmet kapjanak, miközben az itt élők is megismerhetik a külföldi példákat.
A beszélgetés végéhez közeledve Sófalvi András kihangsúlyozta, hogy a régészeti munka az alapoktól kezdve csapatmunka, és bár a könyv egy szerzős, rengeteg ember munkájának köszönhető eredményeket foglal össze. Ezután megköszönte azoknak, akik a kiadásban is közreműködtek, nem felejtve ki a barátokat és családtagokat, hiszen nélkülük sem jöhetett volna létre e munka,
Úgy vélem az esemény különösen jó hangulatban telt, szakmai gondolatok körében, amely egyszerre nyújtott betekintést egy jelentős régészeti kutatás eredményeibe, de hozzájárult az erdélyi kulturális örökség jobb megismeréséhez és az e területen történő könnyebb tájékozódáshoz is.
Szabó Tábita-Tamara
