Az EME Jakó Zsigmond Kutatóintézetének munkatársai 2025. szeptember 18–20. között részt vettek a „Jogszokáskutatás Európában és Ázsiában” című, 12. alkalommal megrendezett interdiszciplináris nemzetközi konferencián, amelyet a Tárkány Szücs Ernő Jogi Kultúrtörténeti és Jogi Néprajzi Kutatócsoport szervezett.
Intézetünk igazgatója, Bogdándi Zsolt az erdélyi fejedelmi táblán folyó perbeli bizonyításról tartott előadást. Rámutatott arra, hogy az erdélyi fejedelmi bíróságok, a fejedelmi tábla és annak fellebbviteli széke, a személyes jelenlét bíróságának működéséről – a belső, „ügyviteli” irattárak hiányában – az általuk kiállított ítéletlevelek, illetve a parancslevelek hátlapjára feljegyzett ítélőmesteri signaturák alapján alkothatunk valósnak vélt képet. Tekintettel ezeknek a dokumentumoknak törvénykezési jegyzőkönyv-jellegére a táblai perfolyamról is ezek a legjelentősebb forrásaink. Az előadásban e források alapján a fejedelmi tábla előtt tárgyalt ügyekben alkalmazott bizonyítási eljárást tekintette át, bemutatva azokat a jogi eszközöket, melyeket a peres felek igazuk alátámasztására alkalmaztak. Okleveles példák és formuláskönyvek vagy jogi traktátusok alapján vette számba a bizonyítás különböző módszereit, kiemelve a bizonyítási eljárás erdélyi sajátosságait és az ítélőszéken folyt okleveles bizonyítás jellemzőit.
Gálfi Emőke, az intézet tudományos munkatársa az oklevelek keltezési gyakorlatának megváltozásáról értekezett a 17. század első felének Erdélyében. Az előadás a jogügyleteket rögzítő oklevelek dátumának fontos tényéből indult ki, és arról a jelenségről beszélt, amely a 17. század első felének oklevélkeltezési gyakorlatában következett be. A középkorban és a koraújkor elején a hiteleshelyek a szentek napjai és a feriák, azaz a hét napjai alapján keltezték okleveleiket, ennek következtében a magyarországi és az erdélyi okleveles anyag nagy része így van datálva. A 17. század első felében azonban ez a gyakorlat megváltozott, és bár az egyházi ünnepek segítségével történő keltezés megmaradt, a középkorban használatos feriák új értelmezést nyertek, és ezáltal megváltoztatták az évszázadokon át szokásban levő gyakorlatot. Hogy mikor és milyen hatásra állt be változás a dátumozás terén, mennyire megfogható és kimutatható ez a gyakorlat, továbbá, milyen nehézségeket és akadályokat gördít a történetkutatás elé, ennek próbált utánajárni az előadás.
Intézetünk tudományos munkatársa, Pakó László a kolozsvári törvénykezési és tanácsi jegyzőkönyvek, illetve számadáskönyvek adatai alapján feltárt, a városi bíróság elé került 16‒17. századi csecsemőgyilkossági eseteket tárgyalta, és kísérletet tett annak nyomon követésére, hogy a korabeli városi társadalom, választott igazságszolgáltatási testületei révén, hogyan viszonyult a csecsemőgyilkosság bűnébe esett tagjaihoz, milyen szankciókkal sújtotta azokat. Ezzel párhuzamosan kitért a vádlottaknak a helyi társadalomban betöltött szerepének a vizsgálatára, továbbá hangsúlyt fektetett az esetek hátterének, okainak és körülményeinek a felderítésére. Ezáltal próbált árnyaltabb képet festeni a több évszázaddal ezelőtti Kolozsvár erkölcséről és társadalmi viszonyaiból fakadó bonyodalmairól, továbbá a városlakók és a városvezetés azon igyekezetéről, hogy megoldást találjanak a város belső rendjét és békés együttélését fenyegető kihívásokra.
A konferencia részletes programja itt található.
Az előadásokra az MTA HTMKNP „Források és adattárak Erdély középkori és kora újkori történetéhez” c. alprogram támogatásával került sor.
