Beszámoló az első napról
2026. április 17-én délután négy órakor vette kezdetét a Bajor Andor előtt tisztelgő tudományos konferencia, melynek az Erdélyi Múzeum-Egyesület székháza adott helyet. Az esemény az Erdélyi Magyar Írók Ligája, az Erdélyi Múzeum-Egyesület, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság, a Helikon, valamint a Napsugár és Szivárvány gyermekirodalmi lapok partnerségében valósult meg.
A délutánt Berki Tímea, az EME I. szakosztályának elnöke nyitotta meg, köszöntve az előadókat, az érdeklődőket, valamint külön szeretettel a Bajor család jelen levő tagjait. A házigazda Egyed Emesének adta át a szót, aki kifejezte örömét afelől, hogy az irodalom olyan dolog tud lenni, ami képes bennünket egymás mellé leültetni és igazi dolgokról való beszélgetésre késztetni. Beszédében felhívta a figyelmet a teremben kiállított, Abodi Nagy Béla által festett Bajor-portréra, majd bemutatta „vándorajándékát”: a portré egy galériából megvásárolt vázlatát, amelyet bekeretezésre és az intézmények közti évenkénti továbbadásra szán. A gesztus egyszerre volt szimbolikus és szellemes. A rápillantókat emlékeztetni fogja arra, hogy nem szabad túl komolyan venni magunkat és mindig kell engedni a nevetésnek.
A szervező intézmények nevében Szántai János és László Noémi köszöntötték a résztvevőket. Előbbi arra mutatott rá, hogy egy olyan korban élünk, amelyből a humor mintha eltűnt volna, ezért különösen fontos lenne ezen a hétvégén újra megtanulni bajorul látni a világot, hiszen a szerzőre is mindenki úgy emlékszik, mint egy kiváló szatiristára. László Noémi, a Napsugár főszerkesztője pedig játékos megjegyzéssel idézte meg Bajor alakját. Egy régi fényképen kissé félrecsúszott szemüvegét említette, aminek véleménye szerint köszönhető lehet a folyóiratban található sok jó hangulatú szövege. A résztvevőknek is azt kívánta, hogy ilyen csálén álló szemüveggel és bajori lelkülettel vegyenek részt ezen a konferencián.
A megnyitót a Húsz év Bajor Andor nélkül című kisfilm vetítése követte, majd Balázs Imre József, az első szekció vezetője felkérte Szajbély Mihályt a nyitóelőadás megtartására. Ő Bajor Andor pályakezdését vizsgálta és azt, hogy a szovjet politikai befolyás hogyan szorgalmazta a szatírák írását és hogyan alakította annak szerepét a korabeli kolozsvári irodalmi közegben. Bemutatta, hogy a negatív társadalmi jelenségek ábrázolását miként állították a haladás és a szocialista eszmék szolgálatába, és hogyan született meg ebben a közegben Bajor egyik korai műve, az Egy költő és a vöcsök. A Szabédi László versét parodizáló szöveget a kortárs olvasók inkább szatíraként értelmezték, részben a politikai elvárások miatt, részben pedig azért, mert ekkor kezdett el ez Bajor fő műfajává válni.
Radics Péter előadása Bajor életművének utóélete felé irányította a figyelmet. Ismertette, hogy a Digitális Irodalmi Akadémia 2020-ban posztumusz tagjává választotta az írót, majd részletesen bemutatta az 1998-ban alapított digitális könyvtár küldetését és működését. Szót ejtett a jövőbeli tervekről is, melyekben többek között a kortárs és klasszikus művekkel való folyamatos bővülés szerepel, valamint az, hogy a DIA olvasás-népszerűsítési programként egyre szélesebb körben elérhető legyen és egyre több mindent tudjon szolgáltatni.
Rövid szünetet követően elindult a második szekció Antal Balázs vezetésével, melynek első előadójaként Balázs Imre József az Egy bátor egér viszontagságai című gyermekirodalmi parodisztikus művel foglalkozott. A világirodalom fogalmát értelmező Damrosch elmélete felől közelítve arra mutatott rá, hogy a regény során Bajor különböző művek körforgásba hozását végzi. Kapcsolatot létesít olyan híres szerzőkkel, mint Verne, Stevenson vagy Cooper és a kalózregény, fogságregény, indiánregény, iskola- és nevelésregény toposzait és cselekményelemeit adaptálja úgy, hogy az felnőtt- és gyerekirodalomként is olvashatóvá válik.
László Zsuzsanna-Csilla Bajor Andor Utunk folyóiratbeli egyéni, szatirikus rovatát vizsgálta és amellett érvelt, hogy az Ütünk hasábjain képes volt egy, a cenzúra alól kibújó szabad közeget létrehozni, mely önmagában is az ellenállás egy formáját képezte. A témához a periodicitás, illetve a humor felől közelített. Az előadás külön érdekessége volt, hogy a hallgatóság a teremben kiállított korabeli lapszámokat is megtekinthette.
A délután záróelőadásában Molnár H. Magor a Marosi Péter: Nézzünk hát szembe bátran Cirinyáki Mórral! című tanulmányparódiát elemezte, arra keresve a választ, hogy Bajor írása miként reflektál az erdélyi magyar irodalom négerségtoposzának működésére. Rámutatott arra az allegorikus hagyományra, amely a kisebbségi lét tapasztalatát más népcsoportok sorsán keresztül jeleníti meg.
A délután végén a két szekció vitája következett, mely során Egyed Emese, Demeter Zsuzsa és Berki Tímea által a korabeli cenzúra, a recepció, a filológiai kutatások és az oktatás tematikáját érintő kérdések hangzottak el az előadók felé. A beszélgetésbe a Bajor család tagjai is bekapcsolódtak, személyes emlékekkel és a hagyatékkal kapcsolatos megjegyzésekkel gazdagítva a szakmai diskurzust. A záró gondolatokat Egyed Emese fogalmazta meg, aki egy rendezett, kutatható Bajor-hagyaték létrehozásának szükségességét hangsúlyozta, akár a Digitális Irodalmi Akadémiával együttműködve.
Sándor Emese
Beszámoló a második napról
A szakmai tanácskozás szombat reggel az Erdélyi Múzeum-Egyesület székházának előadótermében folytatódott. Ezen a napon két szekcióban összesen 11 előadást hallhattunk. Az eseménynek otthont adó EME előadótermében a szekciókat élénk szakmai vita zárta, ahol a hallgatóság és az előadók közösen világítottak meg új nézőpontokat Bajor Andor életműve kapcsán.
Az első szekciót Berki Tímea, a Napsugár folyóirat szerkesztője, egyben irodalomtörténész nyitotta, előadásában Bajor Andor Napsugárban megjelent írásainak lehetőségeiről esett szó. Az előadás alaposan vizsgálta a folyóiratban „rekedt” Bajor szövegeket, egyes esetben azokat az elbeszéléstechnikákat, amelyeket Bajor a gyerekirodalomból emel át a felnőttbe. Kiemelte a prózai szövegek folytatásosságát, példaként említve az Egy bátor egér viszontagságai címűt, valamint rámutatott a korszak kettősségére: a gyermeklapoknak egyszerre kellett didaktikai és esztétikai célokat szolgálniuk. Ez olykor burkoltan propagandisztikus szövegeket eredményezett, amelyek valódi jellege a cenzúra megkerülése miatt maradhatott rejtve a korabeli közönség előtt. Az előadó hangsúlyozta, hogy a ma is működő Napsugár a mai napig élő hagyományként nyúl vissza Bajor Andor örökségéhez.
A folyóiart-szerkesztési munka személyesebb oldalát mutatta be Bodó Márta, a Keresztény Szó főszerkesztője, aki személyes vonatkozásban a Bajor Andorral való munkatársi, vagyis akkoriban még csak bedolgozói élményeiről és a folyóirat korai időszakáról számolt be. Kiemelte, hogy a keresztény vallásos műveltség mindig is Bajorsajátja volt, így a lap szerkesztése rászabott munkának bizonyult. Az előadás során megtudhattuk, hogy Bajor Andor némileg bábáskodó főnöki szerepben létezett, aki a szerzőkre személyesen szabta a cikkek témáit. A szerkesztőségben mindig megtalálható volt, ahol folyamatos jókedv, vidámság és borzasztó cigarettafüst lengte körül.
A szakmai reflexiók sorát Bereczki Szende doktorandusz folytatta, aki Bajor Andor esszéinek kérdéskörét vizsgálta, amelyek túlmutatnak az író szatirikus szerzőként való besorolásán. A Betűvetők becsülete című kötet kapcsán, amelynek alcíme is képviseli a műfaji sokszínűséget (cikkek, esszék, tanulmányok), bemutatta a többnyire kérésre íródott esszék mentén kialakuló szerzői zseniképet.
Ezt követően Demeter Zsuzsa az írói szemüveget nem csupán tárgyként, hanem sajátos látásmódként kezelte. Előadása központjába az Utunkban megjelent éles szatírákat állította, felidézve egy esetet, amikor Bajor egy ironikus „bocsánatkérő” levéllel válaszolt a kritikákra: „Ha szatírában nem sikerült, akkor levélben mondjam el”. A humor és szatíra elméleti kérdéseihez kapcsolódott Demény Péter is, aki a nevetés természetét vizsgálta. Meglátása szerint Bajor számára a humor nem egyszerű tréfálkozás volt; mivel a szatírát „hidegnek” tartotta, a humort pedig nem viccnek, ő maga inkább szeretetteljes bírálattal élt, és kifejezetten elutasította, ha egyszerűen „humoristának” titulálták.
A konferencia második szekcióját Antal Balázs, a Nyíregyházi Egyetem docense nyitotta. Előadásának tárgya a „komoly Bajor Andor” szövegeinek elhelyezhetősége az erdélyi kánonban. Rámutatott, hogy a „komolyság” fogalma az életmű mélyebb elemzése során egyre hangsúlyosabbá válik. Az archetipológiák és filozófiai kérdések mentén bebizonyította: bár Bajort legtöbben szatirikusként ismerik, munkássága ennél jóval összetettebb egészet alkot.
Boka László ezt követően előadásában a Bajor-életmű egy kevéssé kanonikus, viszont elengedhetetlenül fontos szegmensére fókuszált, ami nem más, mint a líra. Bajor Andor irodalmi pályafutását versekkel kezdte, amelyek idővel kikerültek a középpontból egyre ismertebbé vált szatírái, humoreszkjei miatt. A rendszerváltás után újra visszanyúlt a lírai vonalhoz: újabb versekkel jelentkezett, amelyek a Helikon első lapszámaiban jelentek meg. Lírája morális, filozofikus kérdésekkel foglalkozott, amely sosem vált el erősen a humortól. A diszharmonikus elemekre épült lírájában viszont felfedezhetjük a bombasztikumot és a realitást is. Verseiben lévő helyzetkomikumot a nyelvi instanciák formálják.
Cseke Péter irodalomtörténész előadása Bajor Andor és Zágoni Attila párhuzamos életútját, valamint évtizedes szakmai barátságát mutatta be. A személyes történetek, vonatkozások, mint például a Zágonival töltött közös egyetemi éveik felidézése és a közel három évtizednyi együtt dolgozás, megerősítették miként vált a két szerző a szatíra és a „humorba pácolt” műfajok hiteles képviselőivé.
Borcsa János irodalomkritikus, akinek szövegét Zsidó Ferenc olvasta fel, a szemüveg metaforáján keresztül mutatta be Bajor Andor életművét, hangsúlyozva a szerző elköteleződését az igazmondás mellett. Rávilágított arra, hogy a Bajor-féle szatíra a valóságból táplálkozik, és görbe tükörként segített átlátni a diktatúra időszakát. Bajor szatírája közösségi jelleggel is bír, amely így az intellektuális ellenállás eszközévé vált. Bajor szerint nehéz szatírát nem írni.
A művészetközi kapcsolatok világába vezetett Egyed Emese előadása, amely Abodi Nagy Béla festőművész és Bajor Andor szakmai barátságát, valamint az író a festőről szóló kismonográfiáját ismertette. A két alkotó barátsága az 1950-es és 60-as években, az Irodalmi Könyvkiadónál végzett közös munka során mélyült el. A kismonográfia írásában Abodiban nem talált könnyű beszélgetőpartnerre Bajor, mivel az rövid válaszokat adott, kérdéseivel magára hagyta, főleg, amikor tanári szerepéről kérdez. „Nem könnyű interjút csinálni velem (…) a festészetben sincs nyugvópontom” – idézett Egyed Emese Aboditól.
A szekció utolsó előadásában Karácsonyi Zsolt, a Helikon folyóirat főszerkesztője felolvasta a Kígyóbőr című rendhagyó, komoly hangvételű Bajor verset, amely a szerzőtől furcsának tűnhet: „A legkomolyabb Bajort mutatom be”. Továbbá az előadás során a Szürke délután című drámáról esett szó. A mű a szocialista rendszer kisembereit és az egyéni szabadság kérdését taglalja, miközben a tragédia és a komédia határán egyensúlyozva mutatja be a valós abszurdot. Bár a korabeli kritika olykor színpadra vihetetlennek gondolta, olyan rendezők, mint Harag György vagy Szabó József, több-kevesebb sikerrel vitték közönség elé a darabot. A szövegben hangsúlyos a sajátos Bajor-féle humor és szorongás kettőssége, amely a pörgős dialógusokon keresztül válik élhetővé. A Szürke délután egy abszurd misztériumjáték, ami mai napig nem találta meg a hozzá illő, tökéltes rendezőt.
A szakmai tanácskozást követő irodalmi estnek a Bulgakov Café adott otthont. A vacsorával egybekötött irodalmi felolvasásra saját Bajor-átirattal jelentkezett Borcsa Imola, Botházi Mária, László Noémi, Mátyus Melinda, Mărcuțiu-Rácz Dóra, Sánta Miriám, Szabó Róbert Csaba, Szántai János, Varga László Edgár, Vermesser Levente és Zsidó Ferenc. Ez a vidám hangulatú felolvasóest szervesen egészítette ki a nap tudományos tanácskozásait, hiszen az irodalomtörténeti elemzések után az élő irodalmat, a szövegekben rejlő lehetőségeket hozta testközelbe. A rendezvény így vált teljessé: a napközbeni elméleti elmélyülést az alkotói reflexiók oldották fel, méltó módon zárva le a Bajor Andor munkássága előtt tisztelgő ünnepséget.
Bálint Anna
Fotók: Mărcuțiu-Rácz Dóra
