Erdély története II.

Ezúttal egy újabb kiváló Erdély-történetet vehet kezébe az olvasó, amely most jelenik meg ugyan először korszerű, hiteles magyar fordításban, de az első kiadása igencsak korábbi: 1782-ben Nagyszebenben látott napvilágot. A szerző Bethlen Farkas, az erdélyi literátus Bethlen család fiatalabb sarja, az ő tollából származik a legnagyobb terjedelmű, s talán a leginkább tudományos igényű, gazdag forrásanyagra támaszkodó összefoglaló munka, amely azonban - megfelelő magyar fordítás híján - még a szakemberek körében is alig volt ismert. Bethlen Farkas művét Bodor András, a neves erdélyi történész, klasszika-filológus fordította magyarra. A hasznos, eligazító jegyzeteket Páffy Géza készítette. Bodor András időközben elhunyt, így nem fejezhette be a munkát, a kiadó azonban, szándéka szerint folyamatosan megjelenteti a már elkészült anyagot. Itt tartunk most. „Már csak háromezer-kétszázötven oldal van hátra!" — írja Jankovics József, a könyv szerkesztője, enyhe iróniával, de azért bizakodón. (Lipp Tamás)