Az erdélyi magyarság történetéből 1790-1914

A dualizmus korának jogrendszere biztosította a legalapvetőbb emberi jogokat: a személyes szabadságot, a területi és társadalmi helyváltoztatás lehetőségét, a szabad munkaerő-vándorlást, a tulajdonjogot, a tulajdonvédelmet, a vállalkozás szabadságát, a gondolat és vélemény szabad nyilvánítását, bizonyos megszorításokkal a gyülekezési és egyesülési jogot, a vallásszabadságot, a nemztiségi egyenjogúságot, bár ezen a téren az egyetlen politikai nemzet deklarálása sértette a nem magyar etnikumok kollektív politikai jogait, végül a Monarchia jog- és államrendje a benneélők számára hosszú békés időszakot biztosított, amelyben a Monarchia polgári átalakulása végbement. Mint liberális polgári rendszer, a gazdasági életet és modernizálódást a szabadverseny törvényeire bízta, de a fejlődés feltételeinek megteremtésével maga is előmozdította a nyugatibb és fejlettebb civilizációkhoz való felzárkózást, nevezetesen az infrastrukturális beruházásokkal: a vasúthálózat, a szilárd pénzügyi rendszer, a kitűnő postai hálózat fejlesztése és működtetése, valamint az iskolai oktatás bővítése és modernizálása által Erdélyben.