A kritikus kételkedjék abban, mennyire lát tisztán, és mennyi mindent lát át – vallja Borsodi L. László. Az itt egyberendezett ötven írás, amely közel negyven író, költő munkáit elemzi és bírálja mély és alapos belegondolással, ennek a kritikusi alázatnak a tudatosságával együtt válik fontos és hasznos eligazítóvá az irodalom sűrűjében. Borsodi L. László Hermész visszhangjai című kritikakötetének (Sétatér Könyvek, Kolozsvár, 2019) kiadása óta írt tanulmányai és kritikái szintén a határokon átívelő kortárs magyar irodalmat vizsgálják, olykor a „kortárs” kereteit kitágítva, különös – de nem kizárólagos – figyelmet szentelve az erdélyi szerzők műveinek: lírai, prózai alkotásoknak vagy akár magának az (erdélyi) irodalomkritikának.

Az Irodalomgrammatikák struktúrája annak igényét tükrözi, hogy az egyes irodalmi alkotásokból kiolvasott világértelmező keretek, a költői nyelvvel vagy a prózapoétikai eljárásokkal kapcsolatos meglátások és kérdések nagyobb és mindenekelőtt nyitott összefüggés-hálózatba rendeződjenek, kirajzolva a kortárs irodalom mozaikszerű részmintázatait. Legyen szó a nyelven, a tapasztalaton túli megragadhatóságáról vagy arról, hogy a költői maszköltések és az írói szerepteremtések mit és miképpen tesznek elmondhatóvá, hogy egy közösség tagjaként való felszólalás, az egyéni vagy közös múlt elbeszélhetősége miként problematizálódik a művekben – az olvasó bízzék Borsodi L. László értő észrevételeiben. (Codău Annamária)

Tartalom