A 2024-es évi Debüt-pályázatok értékelése
(19. díjkiosztás )
Örvendetesnek tekintjük, hogy az egyetemi és doktori tanulmányait az 1989-es romániai változásokat követően végzett/végző generáció jelen van a tudományos életben. Tudományos pályán keresi a helyét, alapkutatásokat kezdeményez és végez, konferenciákat, szakmai rendezvényeket szervez, kutatási eredményeit publikálja. Ennek az ifjú generációnak a jelenléte tapasztalható az EME konferenciáin, felolvasóülésein, az Erdélyi Múzeum hasábjain. A tudós társadalom újratermelődése egyaránt tapasztalható az irodalom-, a nyelvészet-, a történet-, a néprajztudomány területén.
Az EME Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya meg van győződve arról, hogy az új generációnak a romániai magyar tudományos életben helye van, amit felkészültsége, munkája alapján érdemelt ki. A szakosztály választmánya azzal a szándékkal írt ki 2006 tavaszán Debüt-díjat, hogy kiosztása évről évre alkalmat teremtsen arra, hogy a figyelem e tudósgeneráció tagjaira, annak friss teljesítményeire irányuljon, hogy e teljesítmények egy ilyen utólagos számvetés keretében is beépüljenek a köztudatba. A felhívás szerint a díjat az EME azon tagjai pályázhatják meg, akik a közelmúltban kötet, tanulmány publikálásával, egy kiadvány tudományos igényű gondozásával, egy szakmai rendezvény megszervezésével stb. léptek be a tudós társadalomba.
A 2025-ös évben négy kutató nyújtott be 2024-es évvel datált pályamunkát.
György Árpád Botond 1992-ben született Marosvásárhelyen. 2012–2015 között a BBTE történelem és filozófia karán történelem szakon végzett alap-, majd 2015–2017 között mesterképzést. 2017-től a BBTE Történelem, Civilizáció, Kultúra Doktori Iskolájának hallgatója. Témavezető tanára Rüsz-Fogarasi Enikő professzor. A város és igazságszolgáltatása. Marosvásárhely a 17. században című disszertációját 2021-ben védte meg.
Tanulmányait áthallgatási programokban egészítette ki, kutatásaihoz különböző alapítványi támogatásokban részesült (Domus, Collegium Talentum, Pillangó Alapítvány, Székely Előfutár, Kiatal Kutatói Öszöntöndíj).
2022-től tanársegéd a BBTE Történelem és Filozófia Kara Magyar Történeti Intézetében, a Középkor-, Újkortörténet, Levéltár- és Könyvtártudományi Tanszéken. Kutatási területe: a késő közpkori és kora újkori erdélyi intézmény-, jog-, mentalitás-, társadalom-, várostörténet; késő középkori és kora újkori elit; Székelyföld története; Marosvásárhely története. 2014-2025 között 17 diák- és szakmai konferencián tartott előadást. 2016-tól rendszeresen publikál. Magyar és angol nyelvű tanulmányai az Erdélyi Múzeum-Egyesület, az Egyetemi Műhely Kiadó, az UBB Studia Historia kiadványaiban jelentek meg. Recenziókkal jelen van Korunkban, az Erdélyi Múzeumban, a Történeti Intézet évkönyveiben.
Szerepet vállalt nemzetközi konferenciák szervezésében, rendszeresen tart tudománynépszerűsítő előadást. 2012-től tagja az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek, továbbá a Romániai Várostörténeti Bizottságnak, az MTA külső köztestületi tagja.
Doktori disszertációja A város igazságszolgáltatása címmel jelent meg, 2024-ben, az Egyetemi Műhely Kiadó Doktori Dolgozatok sorozatának 39. kiadványaként. A pályázó ezt a művét nyújtotta be pályamunkaként. A 426 lapos kötet a 17. századi Marosvásárhelyt, annak életét, intézményeit és elöljáróit, igazságszolgáltatási gyakorlatát hat fejezetben mutatja be, különböző források alapján. A pályázatot két szakember támogatja. Tringli István egyetemi tanár szerint a pályamű jól végiggondolt történetírói munka, amely sikeresen ötvözte a történeti antropológia módszereit és a társadalom- és jogtörténet-írás korábbi eljárásait. Ily módon számos új megállapítással gazdagította az erdélyi történetírást. Rüsz-Fogarasi Enikő egyetemi tanár szerint a szerző „egy nehéz, bonyolult témának világos, jól strukturált, érdekfeszítő feldolgozását valósította meg.”
Lázár Lakatos Aliz 1991-ben született. 2010–2013 között magyar–finn szakot végzett a BBTE Bölcsészettudományi Karán. Mesteri képzést a magyar nyelvészeti és irodalmi tanulmányok szakterületen végzett. 2016–2023 között a Hungarológia Doktori Iskola hallgatója. A Márton Áron Tehetséggondozó program, a Márton Áron Kutatói Program, a Collegium talentum öszöndíjasa volt.
2019-től a BBTE Bölcsészettudományi Karának szakreferense. 2024-től ugyanitt óraadó tanár. 2016-tól az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége keretében több projektben adatgyűjtést végez. 2025-ben szervezője volt az Élőnyelvi konferenciának. 2015–2025 között 17 konferencián adott elő, Kolozsváron és Budapesten. 2017–2025 között szaktanulmányai jelentek meg konferenciakötetekben, jelentős szakmai lapokban (Nyelvtudományi Közlemények, Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, Korunk). Idegen nyelvű szaktanulmánya megjelenés előtt áll nemzetközi finnugor tudományos szaklapban.
Lázár Lakatos Aliz 2023-ban védte meg doktori disszertációját, Kontaktusjelenségek az erdélyi magyar szlengváltozatokban. A kevés előzménnyel rendelkező kutatás az élőnyelv legfiatalabb, legdinamikusabb és alapvetően nonkormista rétege nyelvi anyagának és használati habitusainak feltárására vállalkozott. A kutatás analitikus fejezete az erdélyi fiatalok nyelvhasználati szokásaira, valamint a nyelvi környezetre jellemző kontaktusjelenségek okára és típusaira vonatkozó következtetéseket fogalmaz meg.
Lázár Lakatos Aliznak az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége kiadásában megjelent Szleng a kétnyelvűségben. Attitűd és kontaktusjelenség az erdélyi magyar fiatalok körében című, 300 lapos pályamunkáját Benő Attila egyetemi tanár javasolja Debüt-díjra. Az értékelésből a következő gondolatokat emeljük ki. A kutatás fényt vet az „anyanyelvtudás szintje” és a más nyelvek iránti attitűdök összefüggésére, „a szlenghasználat iránti elfogadó és pozitív attitűdökre”. A kutatás a romániai magyar nyelvészet új területe, a kontaktusjelenségekkel, a szókölcsönzéssel, a nyelvhasználati attitűdökkel kapcsolatos kutatások jelentős tudományos eredményt hoznak.
Nyulas Dorottya 1992-ben született Marosvásárhelyen. 2011–2014 között a BBTE-n szerzett régészet alap-, 2014–2016 között régészet és ókortudományok mesterképesítést. 2016–2023 között a Történelem, Civilizáció, Kultúra Doktori Iskola hallgatója. 2012–2020 között Erasmus, CEEPUS, DAAD, Domus Hungarica és más ösztöndíjjal több alkalommal, huzamosan vett részt küldöldi szakmai képzéseken (Magyarország, Horvátország, Németország, Bosznia–Hercegovina, Szlovénia). 2014–2021 között 5 régészeti kutatói projekt munkatársa. 2013-tól magyar, angol és román nyelvű előadásokkal rendszeresen szerepel szakmai konferenciákon. Magabiztosan használja a román és az angol szaknyelvet. Angol nyelven publikál, szerzőként és társszerzőként jelentős kötetek munkatársa. Felelős szerkesztői tapasztalattal rendelkezik. A Román Régészeti Nyilvántartásban számontartott szakrégész.
2017-ben szaktársakkal feldolgozta és kötetben tette közzé Orosz Endre régészeti örökségét.
Ironwork hoards in Roman Dacia (Vaseszköz-leletegyüttesek Dacia római provinciai területén) címmel a 2023-ban megvédett doktori disszertációjának bővített változata a kolozsvári Mega Kiadó gondozásában jelent meg. A munka „a Dacia római provincia területén előkerült vaseszköz-leletegyütteseket (...), ezek összeállítását és földbe kerülésük” körülményeit vizsgálja és értelmezi. 14 vaslelet-együttest elemez részletesen. A szerző szerint a jelen kutatás „korszerű, nemzetközi szinthez igazított elemzés”, amely az eddigi kutatásokból hiányzó tárgytipológiai szemléletet érvényesíti.
A pályamunkát Petruț Dávid régész, egyetemi adjunktus támogatja. Az ajánlásból a következő mondatokat emeljük ki. „A kutatás térbeli keretét az Erdélyi-medence, a Szilágyság, a Bánság, valamint az Olténiai-síkság térségei alkotják. (...) A témában monografikus munka ez idáig nem jelent meg, a római kori vastárgyak kutatása ugyanis számos módszertani és technikai akadályt állítanak a szakember útjába. (...) A funkcionalitás kérdéskörét ebben az esetben csakis egy nagyon gazdag régészetelméleti szakirodalom felhasználása mellett lehet tárgyalni, amit a szerző meg is tett.”
Szász Hunor 1987-ben született. 2006 és 2011 között a BBTE Történelem-Filozófia Karán végzett történelem-régészet alapképzést, a Kulturális örökség kutatása és hasznosítása mesteri programban mesterképzést. 2015–2022 között a történelem-filozófia kar doktori iskolájának hallgatója. Disszertációját 2022-ben védte meg, Csík-, Gyergyó- és Kászonszék működése és a széki nemesi elit hatalomgyakorlása a XVIII. században címmel.
2012–2016 között történelemtanár általános és középiskolákban. 2016-tól a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum történész-muzeológusa, munkakörébe tartozik a kutatás, kiállítások szervezése, a történeti gyűjtemény, a múzeumi levéltár, a fotótár, a fegyvergyűjtemény és a numizmatikai gyűjtemény gondozása. Múzeumi munkája mellett az oktatást is folytatja.
Szakközleményekkel 2010-től állandó jelleggel jelen van szaklapokban és -könyvekben (Csíki Székely Múzeum Évkönyve, Aeropolisz, Keresztény Magvető, Lustra, a Történeti Intézet évkönyve, Történeti Muzeológiai Szemle, Acta Siculica, Századok). Több kiállítási katalógus szerzője, egy oktatási anyag társszerzője.
Kutatási területe Erdély és Székelyföld 18–19. századi politika-, társadalom- és közigazgatástörténete. Helytörténészként figyelme az udvarhelyszéki családok történetére fókuszál.
Doktori disszertációját az Erdélyi Múzeum-Egyesület adta ki 2024-ben, Közigazgatás és hatalomgyakorlás Csík-, Gyergyó- és Kászonszéken a 18. században (1708–1780) címmel (400 lap). Ez a könyv Szász Hunornak a pályázatra benyújtott pályaműve. A jelzett régió közigazgatástörténetét, az intézmények és tisztségek fejlődéstörténetét és kapcsolathálózatát, valamint a szék és a Gubernium, a központi hatalom viszonyát tekinti át. Jelentős hangsúly esik a tisztviselők karrierjének és mobilitásának feltárására. A forrásvizsgálat új összefüggéseket és adatokat azonosít.
A pályázathoz Sipos Gábor egyetemi tanár, akadémikus csatolt támogató ajánlást. „18. századi történelmünk kutatása, korszerű tárgyalása, a közgondolkodásba való bevitele elég nagy adósságunk, e kötet a székely székek egykori mindennapjait meghatározó közigazgatás részleteivel járul hozzá ismereteink bővítéséhez” – olvassuk az ajánlásban.
A több tudományterületet képviselő zsűrinek (dr. Flóra Ágnes történész/levéltáros, dr. Tamásné Szabó Csilla nyelvész/kutató, dr. W. Kovács András történész/kutató, valamint dr. Keszeg Vilmos egyetemi tanár) a szakmai-módszertani következetesség, a szakirodalom és -nyelv alkalmazása, a tudományos relevancia alapján meghozott döntése: a 2024-es évre Debüt-díjban részesül Nyulas Dorottya és Szász Hunor.
A Magyar Tudomány Napja Erdélyben 24. fórum I. Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztály szekciórendezvényeinek keretében került átadásra 2025. november 22-én, az EME székházában.
Gratulálunk a nyerteseknek!
Kolozsvár, 2025.11.22.