Református Kollégium (Farkas u. 16. sz) díszterme
Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsa
Tonk István
HÍDVÉGI GRÓF MIKÓ IMRE – ERDÉLY SZÉCHENYIJE,
AZ ERDÉLYI MÚZEUM-EGYESÜLET MEGALAPÍTÓJA
(1805-1876)
Egyed Ákos
az MTA külső tagja, az EME elnöke
A történelem egy-egy korszakának mindig voltak meghatározó személyiségei, akik mélyen rányomták egyéniségük s működésük bélyegét az események alakulására. A 19. századi magyar történelemben a reformkort bizton lehet Széchenyi koraként emlegetni, 1848–1849-et Kossuthénak, a kiegyezés idejét Deák Ferencének. Mikó Imre gróf – akire a következőkben emlékezünk születésének 200. évfordulóján – jelentős tagja volt a 19. század közepén élő és tevékenykedő nagy magyar vezető rétegnek s pályája annyiban tért el a kortársakétól, hogy íve a neoabszolutizmus korában emelkedett a legmagasabbra s vált meghatározójává Erdély 1850–1867-közötti korszakának. Róla írta Horvát Boldizsár az őt és munkásságát jól ismerő kortárs: „Gróf Mikó Imre élete, szereplése oly lényeges alkatrészeit képezi a kor történetének, hogy a történetíró, aki e kor átalakulási mozgalmairól hű képet akar adni, csak csonka művet adna, ha e férfiú alakját előtérbe nem állítaná" (Horváth, 1877) Horvát Boldizsár nem volt az egyedüli, aki ilyen véleményt alkotott Mikó Imréről és szerepéről.
Mikó Imre grófot kortársai már akkor gyakran mondották Erdély Széchenyijének, mielőtt Tompa Mihálynak nevezetes verse 1860-ban megjelent. Igaz viszont, hogy a szélesebb közvélemény mégiscsak utána kezdte Mikó Imrét máig tartóan ekként emlegetni. A költő tehát csak a közvélemény tolmácsolója volt – amint Erdélyi Pál, az Erdélyi Múzeum-Egyesület egyik kiváló munkatársa megállapította. (Erdélyi Pál, 1905)