Halottbúcsúztató versek Erdélyben a 20. század második felében

A források az utóbbi 300-400 év folyamán a verses halottbúcsúztatást ellentmondásos megítélésben láttatják. Az elhunyt életpályáját, teljesítményeit, kapcsolatait és végrendelkezését megszerkesztő és a nyilvánosság előtt bemutató szövegtípust egyik oldalon indokolt igény, élénk érdeklődés, a másik oldalon pedig bizalmatlanság, elutasítás kísérte. A verses halottbúcsúztatás az „utolsó átváltozást", a halált és az elhunyt utóéletét a család perspektívájából értelmezi. Bajkó Árpád a szokás leggazdagabb 20. századi adatbázisát állította össze közel negyedszáz erdélyi településről. A fegyelmezett, következetes elemzés feltárja a szokás rituális, szociális kontextusát, valamint a versírás hagyományait, az autodidakta szerzők változatos alkotói habitusait. (Keszeg Vilmos)