A nemzet mint tudományos közösség

A rendszerváltás óta eltelt több mint két évtized alatt jelentős magyar tudományos potenciál szerveződött Erdélyben, Szlovákiában, Vajdaságban és Kárpátalján a többségében újonnan kialakított egyetemi, egyesületi, gyűjteményi keretek között. Ez a mára szervezettségében és teljesítményében egyaránt fontos kutatói világ a környező országokban a klasszikus hármas relációban egyszerre jelenti a saját közösség önismeretének, felsőoktatásának a bázisát, s ezzel együtt intenzív kapcsolati hálókat működtet a magyarországi és általában a magyar tudományosság intézményeivel, miközben lehetőség szerint igyekszik bekapcsolódni az adott ország tudományos vérkeringésébe is. Ezzel együtt a Kárpát-medencén kívüli magyar tudósok, kutatók is igénylik a rájuk való odafigyelést, a nyugati magyar tudományos civil intézmények az együttműködést. Ebben kohéziós szerepet tölt be a Magyar Tudományos Akadémia és annak Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottsága, mely 2016-ban fennállásának két évtizedes jubileumát ünnepli. Ebből az alkalomból értékeljük az Akadémia és a Bizottság tudománypolitikáját, a szomszédos országokhoz, és a világ magyar tudományosságához fűződő kapcsolatok történetét.