Történeti játékstílus és gyakorlat

„A kötet egy 19. századi színművész pályájához kapcsoltan vizsgálja a korabeli, változó színpadi játékmódot. (…) A jelenkori magyar színháztörténetek, lexikonszócikkek alapján Prielle Kornélia (1826–1906) a francia társalgási színművek kitűnő szalonszínésznőjeként, illetve a budapesti Nemzeti Színház első örökös tagjaként kanonizálódott. Az adatsorok és szerepköri beskatulyázás egyszerűsítő eljárásai helyett a hat és fél évtizedes aktív színészi pálya mikrodimenzióinak vizsgálata a korabeli színházművészet és színészeti professzió lényegi összetevőinek és társadalmi szerepének, ezen belül is Prielle színpadi és színpadon kívüli alakjának, színpadi játéknyelvének megvilágításával kecsegtet. Vidéki vándortársulatoknál töltött primadonna korszakát (1841-től) követően 1859-ben, majd 1861-ben lett végleg a pesti Nemzeti Színház tagja. Itt igen széles szerepskálát felsorakoztatva közel háromszáz szerepben, majd háromezer estén játszott a Nemzetiben, amelyhez nagyszámú vidéki fellépés is járult. Karrierje során együtt játszhatott az úttörő színészek nagyjaival (Déryné, Udvarhelyi Miklós, Jancsó Pál, De Caux Mimi), pályája csúcsán, a Paulay-korszakban többek közt Jászai Mari, Szigeti József, Nagy Imre, Márkus Emília partnere volt; a századelőn az élő legendát még számtalan ifú színészjelölt vagy épp már kezdő színész láthatta.”