Erdélyi Múzeum
Erdélyi Múzeum – eredetileg az EME elnökségének és az első szakosztálynak a közlönye. Döbrentei Gábor első erdélyi magyar művelődési folyóiratának, az Erdélyi Múzeumnak (1818) tartalmára emlékeztetően 1874-ben indult Finály Henrik nyelvész és történész szerkesztésében, tág teret nyitva „a hitágazati hittan és a napi politika kivételével” minden tudományágnak. A lap ekkor tudományos fórumot teremtett a két évvel azelőtt alapított kolozsvári tudományegyetem professzorai eredményeinek közzétételére. Az első folyam utolsó füzete 1917-ben jelent meg, az új folyam 1930-ban havi füzetekben György Lajos EME-főtitkár szerkesztésében indult, 1941-től negyedévi füzetekben Szabó T. Attila szerkesztésében folytatódott. A lap akkori folyama 1947-ben szűnt meg LII. kötetével. Ezt a folyamot mindmáig közérdekű forráskinccsé avatja a pozitivista jellegű adatgyűjtés, a hiteles feldolgozás és a tájékoztató közlés. Nyelvészek, irodalomtörténészek, régészek, történészek, jogtudósok, néprajzkutatók egyre növekvő tábora járult hozzá a tudományosság és a nemzettudat fejlesztéséhez.
Az Erdélyi Múzeum legújabb folyama az EME újraindulásával egyidejűleg, 1990-től jelenik meg. Felelős szerkesztő a 90-es évek elején Benkő Samu, Csetri Elek és Antal Árpád voltak. 1999 és 2022 között pedig Kovács Kiss Gyöngy töltötte be ezt a tisztséget. A lap 2011-ig (főként anyagi meggondolásból) évente két alkalommal, összevont két-két számmal – 1–2, illetve 3–4 – jelent meg, 2012-től pedig évi négy, tudományterületenkénti tematikus lapszámmal jelentkezik. Szemléletében követi az előző folyam koncepcióját, az erdélyi magyar tudományosság fóruma és tágabb kitekintésben egyfajta híd az erdélyi és az egyetemes magyar tudománypublikálás között. Az európai és erdélyi hagyomány ötvözete áll a szerkesztési koncepció tengelyében: az önismeret, az etnikumközi párbeszéd, a térség kultúrái közti kapcsolatok rendszeres építése. A szerkesztői szándék szerint a folyóirat a szellemi tájékozódást és az európaiságot kívánja szolgálni, sajátosan kisebbségi szemleként, nemzetiségi intézményként. Főként történeti, irodalmi, bölcsészeti, nyelvészeti, néprajzi és filozófiai tanulmányokat jelentet meg. Szerzői között 1990 óta is jelen vannak az erdélyi és a kárpát-medencei magyar tudományosság jeles képviselői. Ugyanakkor tág teret kínál a kolozsvári és erdélyi egyetemek magyar hallgatóinak, fiatal kutatóinak. A szerkesztőség tagjainak zöme az egyetemen is tanít.
Lapstruktúra: főlaptest, rovatok: Műhely, Szemle, In memoriam és az Egyesületi Közlemények.
Az Erdélyi Múzeum anyagait angol nyelvű rezümé kíséri, tartalomjegyzéke háromnyelvű.
2020 végén az Erdélyi Múzeum folyóiratot B kategóriájú tudományos folyóiratként akkreditálták valamennyi szakterületen (filológia, történelem és kultúratudományok, filozófia) (http://www.cncs-nrc.ro/wp-content/uploads/2020/12/categorii.Reviste.Site_.CNCS_.2020.pdf).
Ezen kívül jelentős nemzetközi tudományos adatbázisok (CEEOL, Index Copernicus) is szemlézik.
Az EM 300 nyomtatott példányban jelenik meg, de elektronikus változatát a folyóirat honlapján is rendszeresen megjelenítjük.
A folyóirat számait eljuttatjuk partnerintézményeinkhez, mintegy 80 hazai és külföldi intézménnyel, könyvtárral tartunk fenn állandó cserekapcsolatot. Így az Erdélyi Múzeum a hazai egyetemi könyvtárakban (Kolozsvár, Temesvár, Jászvásár, Marosvásárhely, Csíkszereda), múzeumokban, közművelődési intézményekben és a budapesti, debreceni, szegedi, müncheni, gundelsheimi stb. partnerintézményeinknél egyaránt megtalálható.
Elofizetési lehetoség az Erdélyi Múzeum folyóiratra
Tovább az Erdélyi Múzeum folyóirat honlapjára
