Az érzékeny színház

Az európai irodalom- és színháztörténet-írás a 18. századot az érzékenység korának tekinti, de a korabeli magyar színház- illetve drámaelméleti írások, drámaszövegek és színlapok is arról tanúskodnak, hogy az érzékenység, érzékenyítés kifejezéseknek a kor magyar literátorai is különleges szerepet tulajdonítottak, a színház funkcióját is felőlük próbálták meghatározni. Jelen kötet az érzékenység fogalmának dramaturgiai kategóriaként való értelmezésére tesz kísérletet, kitér az érzékenység színpadi megjelenítésének különböző aspektusaira, a színpadi gesztusrend és a színpadi beszéd kérdéseire is. Ezzel párhuzamosan vázolja a 18. század magyar színházának társadalom- és kultúrtörténeti kontextusát, a magyar nyelvű hivatásos színjátszás kialakulásának előzményeit, a színházról való gondolkodás alapvonalait, a színháznak mint elsősorban nevelési célokat ellátó intézmény koncepciójának különböző aspektusait, a színháznak a felvilágosult abszolutizmus nevelési programjában elfoglalt helyét, színház és iskolarendszer összefüggéseit. Mindez az elméleti jellegű szövegek értelmezése mellett drámainterpretációk és előadás-elemzések révén valósul meg.