Nagy Géza, a literátor és művelődésünk mindenese

Ott, ahol történelmileg tekintve hosszú ideje a szellemi és közéleti tevékenység jószerével csak szépliteratúrai mezőkön kecsegetetett sikerrel, akadt egy ízig-vérig litarátor férfiú, aki éppen a gyakorlatias szellemi építkezésben, a tudatosan vállalt művelődésszervezésben, az intézményteremtésre és -megőrzésre vállalkozó erők összefogásában és irányításában lelte meg istenadta tehetsége kibontakozásának legmegfelelőbb formáját. Ez a férfi, aki három nemzet - a magyar, a román és a német - nyelvének és irodalmának volt szakavatott ismerője és oktatója, aki román, német és francia írók műveinek magyarra ültetőjeként műfordítói készségéről tett tanúbizonyságot, aki a XVII. század végén élt Pápai Páriz Ferenc és a XX. századi Kovács Dezső irodalmi hagyatékát egyazon filológiai rátermettséggel és a szöveggondozásban való jártassággal rendezte sajtó alá, aki a magyartanáraink jónéhány évjáratát tanította meg a pedagógia mesterfogásaira, ebben a sokirányú foglalatosságban közügyiségénél fogva maga is a legfontosabbnak az erdélyi magyar oktatási hálózat és ezen belül a Bolyai Tudományegyetem megszervezése és az Erdélyi Múzeum-Egyesület megmentése körül kifejtett tevékenységét tekintette.