Beszámoló a VI. Erdélyi Magyar Vendéglátás és Turizmus Konferenciáról

[2019.06.16]

BESZÁMOLÓ az Erdélyi Múzeum-Egyesület

VI. Erdélyi Magyar Vendéglátás és Turizmus Konferenciáról

2019. június 6–7

 

Idén június 6-án, csütörtökön került sor az Erdélyi Múzeum Egyesület Jog- Közgazdaság- és Társadalomtudományi Szakosztálya, valamint a BBTE Földrajz Intézete immár hagyományosnak számító rendezvényére. Az EME Jókai utcai előadótermében nagyszámú érdeklődő – köztük sok fiatal diák – kísérte figyelemmel a nap első részében elhangzott 15 magas színvonalú szakmai előadást.

A házigazda Talpas János köszöntő szavait követően elsőként generációs szempontok kerültek terítékre. Dr. Szalók Csilla (BGE KVIK, Turizmus-Vendéglátás Intézet, Budapest) az úgynevezett  Y generáció jellegzetességeit boncolgatta, arra a kérdésre keresve választ: miben más ez a generáció? Megtudtuk, hogy ami a turizmussal és vendéglátással kapcsolatos kérdéseket illeti ennek az 1980-1995 között született korosztálynak számos olyan jellemzője van, ami miatt jelentősen különbözik az azt megelőző X generációtól, illetve a még korábbi „baby boomers" tagjaitól. Gyorsabban és más szempontok alapján, de nagyon tájékozottan döntenek, kihasználva a technológia által nyújtott információszerzési lehetőségeket. Igényesek, és hajlandóak többet fizetni a jó minőségért, ugyanakkor kihasználják az anyagilag nagyon kedvező lehetőségeket, sőt, sokszor ez lesz a döntő tényező. Rövidebb kirándulási időszakokban gondolkodnak, a pár napos kiruccanás a gyakoribb ellentétben szüleikkel, akik hosszabb, nyári szabadságot feltételező és részletesebben megtervezett nyaralásban gondolkodtak.

A borkultúra szerves része az ágazatnak. Dr. Hanusz Árpád és Drd. Drotár Nikolett (Debreceni Egyetem) a tokaji aszú mint imázselem háttérbe szorulásáról tartott előadást. Megtudtuk, hogy több olyan tényező van, amelynek tulajdoníthatóan a tokaji borvidék termelése és kínálata változik és nem is kis mértékben. Egyrészt a lassúbb és igényesebb oxidációs technikák háttérbe szorulnak a gyorsabb, s ezért a pénzt is gyorsabban forgató redukciós technikákkal szemben. Másrészt számos új szőlőfaj került be a térségbe, mi több, jelentős számú bortermelő vállalkozás került idegen befektetők kezébe. Nem utolsósorban pedig a piac azt mutatja, hogy elég nagy igény van az újabb, gyümölcsös borok iránt.

Dr. Komáromi István (Nyíregyházi Egyetem) az iskola és a turizmus kapcsolatáról tartott előadást. Megvizsgálta a különböző célú és rendszerű iskolai kirándulások jellegét és szerepét mind az iskola, a nevelés, mind a turizmus jövője és alakulása szempontjából. Megismertük azokat a kihívásokat, amelyekkel ma Magyarországon a turizmusra, természet  megismertetésére törekedő pedagógusok, iskolák szembesülnek és azokat a lehetőségeket is, amelyeket ez a fajta nevelés rejteget.

Az ökoparkok keresleti oldalának vizsgálatát fókuszcsoportokkal végezte el Dr. Szakál Zoltán (Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi kar, Marketing és Turizmus Intézet). A vizsgálatok során igazolást nyert az, hogy nagyon sok lehetőség van a geoparkok, a hozzájuk kapcsolódó értékek bemutatásában, ezeket a társadalmi értékeket a fiatalok fontosnak tartják. Nagy szerepe van az online, dogotális felületeknek, az influenszereknek. Főleg a 18-25 éves korosztály nagyon fogékony a geopark termékekkel kapcsolatban.

Új utakon a magyar konyha – ezzel a címmel tartott előadást Dr. Angler Kinga (Pécsi Tudományegyetem, Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Kar). Amint elmondta: talán le lehet cserélni a kockás abroszt. Ezért feltérképezte azokat az irányadó vektorokat, amelyek mentén a jelenkor magyar konyhaművészete haladni látszik. Előadásából kiderült, hogy amikor a nemzetközi konyhát, a vendéglátásnak ezt a fontos ágazatát szemlélik, a szempontok és főleg azok prioritási sorrendjei gyakorlatilag évről évre elég jelentősen változnak. Nagy fontossága lett az ételpazarlás csökkentésének, a helyi nyersanyagok felhasználásának, a tehetséges, kreatív mesterszakácsokra alapozó konyhának. A magyar konyha fejlődésének kimutatható irányai azt mutatják: nem kell feltétlenül mindent megújítani.

Szintén a Pécsi Tudományegyetem Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Karáról jött a következő előadó, Dr. Máté Andrea is, aki a múzeumok éjszakája elnevezésű rendezvény kapcsán vizsgálta a szekszárdi Vosinszky Mór Megyei Múzeum jó gyakorlatát. Megtudtuk, hogya múzeum nem csupán széleskörű  és változatos kínálattal várja a látogatókat (hagyományos és interaktív kiállítások, korszerű múzeumpedagógiai és innovatív megoldások, tematikus kézműves foglalkozások, látványtási túrák, versenyek, honismeret), de a múzeumi belépőjegyek alapján módszeresen, statisztikailag vizsgálta azt is, milyen a múzeum vendégköre, milyen módon befolyásolta a múzeumlátogatási szokásokat a rendezvény.

A Dél-Alföldi Termélklasztert azért hozták létre két évtizeddel ezelőtt, hogy a termálfördők működtetői, az ágazatban érdekeltek, a kapcsolódó gazdasági tényezők, illetve a helyi közigazgatás és a minisztérium illetékesei koordinálta, egyeztetve dolgozhassanak a özös cél érdekében – tudtuk meg Dr. Albel Andor (Dél-Alföldi Termálklaszter, Gyula) előadásából. Ezáltal lehetőség nyílott a különféle turisztikai specializálódásra, a különféle szolgáltatások kialakítására. Fokozódott a verseny, létrejött mind vízszintesen, mind függőlegesen egy jelentős iparági és intézményes együttműködés. Kidolgoztak egy naprakész információs rendszert és sokat tanultak más iparágak képviselőitől is.

„Derék specialékra nem vágytunk, az erszény sem bocsátott" – ezt a 18. századi erdélyi utazótól származó idézetet választotta címként az erdélyi peregrinus diákok és a nyugati konyha viszonyát korabeli beszámolók, naplójegyzetek alapján elemző előadásához Dr. Fehér Andrea (BBTE, Történelem és Filozófia Kar).  Megtudtuk: az akkori kor utazói sokkal kevésbé voltak nyitottak az idegen ízek, a nyugati konyha világa felé. Kevés beszámolóval rendelkezünk, hiszen tipikusan peregrinusokról, azaz utazó diákokról van szó akiknek nem volt anyagi lehetősége mélyebben elmerülni a vendéglátó nép és kultúra konyhaművészetében. A meglevő beszémolók jó része eléggé szubjektív és nem túl hízelgő hangnemben ír a nyugatiak konyhájáról, a hazait, az erdélyit messze jobbnak, kívánatosabbnak tartják. Ehhez képest  viszont az ottani sörrel és borral megbarátkoztak.

A lovagkirály útja egy olyan turisztikai projekt, amely a Kárpát Medence valamennyi Szent Lászlóhoz kötődő települését köti össze egy átfogóbb turisztikai koncepció keretében – derült ki Dr. Tamás Ágnes (Kolozs Megye Tanácsa) előadásából. A főbb szempontok az épített örökség, a mondavilág és a természeti értékek, valamint az, ha a települést Szent Lászlóról nevezték el. Romániában és Magyarországon összesen 44 település van, amely ehhez az útvonalhoz kötődik. Cél egy olyan koherens turisztikai és vendéglátási program kidolgozása, amely az útvonalat és az azt alkotó településeket vonzóvá teheti, ezáltal releváns és ismert turisztikai kínálatot hozhat létre.

A következő két előadást Horváth Zoltán (BBTE Környezettudományi és Környezetmérnüki Kar) tartotta aki egy-egy diákja kérésére két erdélyi település, Somogyom, illetve Szamosardó környezeti adottságait vizsgálta különös tekintettel azok faluturisztikai hasznosítására. Átfogó vizsgálat készült a két falu földrajzi-domborzati és vízrajzi helyzetéről, a vizek vegytani analízise során kapott adatokat visszavezették s vízmeder és környéke növényzetére, a gaídasági tényezőkre. Felmérték azokat a lehetőségeket, amelyek az épített örökségben rejlenek, és amelyeknek a kiaknázása hozzájárulhat a faluturizmus fellendítéséhez.

Jancsó Katalin (BBTE Történelem és Filozófia Kar) a Rhédei Mária grófnő kézírásos receptjeiben rejlő lehetőségekről tartott előadást. A Lucian Blaga Egyetemi Könyvtárban levő 109 oldalnyi kézirat 294 háztartási és 144 ételreceptet tartalmaz. A háztartási receptek olyanokra vonatkoznak, mint főfájás és pestis elleni javaslatok, égés és görcs elleni receptek, a hasadt teknő javítására, gyertyaöntésre és hasonlóra javallott eljárások a 19. század első feléből. Az ételreceptek között előfordul a borkészítés módja, a vadhús és a sonka pácolása, disznófősajt, pogácsa, pityóka pástétom elkészítése és sok más korabeli érdekesség.

A romániai üdülési utalványok, az úgynevezett "tichet de vacanță" turizmusra gyakorolt hatását fejtette ki az egybagyűlteknek Péter Timea a Travelminit turisztikai cég képviselője. Megtudtuk, hogy az utalványoknak köszönhetően a vendégéjszakák száma közel tíz százalékos növekedést jegyeztek, a belföldi vendégek száma is hasonló mértékben növekedett. A felmerülő gondok mutatják, hogy milyen irányban kellene még dolgozni a lehetőségek jobb kihasználása érdekében: nagyon sok olyan ügyfél akadt, aki életében először foglalt szállást. Ezeket hatékonyan kell tájékoztatni. A kínálati oldalon is nagy a bizonytalanság, van olyan vendéglátó egység, aki úgy hiszi, az utalványok nyomán magas százalékot kell majd fizessen az államnak, ezért hajlamos jócskán megemelni díjszabásait. Emellett sok turistára jellemző az, hogy másképpen viszonyulnak az utalványokhoz, mivel az "nem érezhető pénz". A következtetések között megállapítást nyert, hogy az utalványok bevezetése óta megnőtt a forgalom, sok plusz szolgáltatást kínálnak, az ajánlatok gyakran csomagként érhetők el és erre van is kereslet.

Talpas János (BBTE, Földrajz Kar) előadásában arra kereste a választ, milyen jellegzetességeket lehetne érvényesíteni az Erdély-Hegyalja borúthoz kötődő borászati múltból, melyek azok az előnyök, amelyeknek kiaknázásával kiemelkedő borvidékké tehetnék a térséget. Ez a Gyulafehérvártól Magyarigenen, Boroskrakkón és Diódon át Nagyenyedig vezető út vidéke. Megtudtuk, hogy a filoxéránál is nagyobb kárt tett az 1848-as forradalom, egyrészt a fizikai pusztítás miatt, másrészt meg azért, mert a férfi lakosság, a munkaerő jelentős részét kivonta a helyi gazdálkodásból. A korabeli feljegyzésekből megtudhatjuk, milyen szőlőfajtákat termeltek, melyek azok, amelyek 1855-ben megmaradtak és az is kiderül, kik voltak a borászat meghatározó személyiségei és milyen elgondolások mentén dolgoztak. A különleges szőlőfajták nem jelentettek vonzerőt a kistérségben, Hegyalját inkább a házasított borok képviselik.

Végül de nem utolsósorban Dr. Lovász Emese (Miskolc) előadása hangzott el a középkori étkezési szokásokról. Az előadó a diósgyőri vár felújításában és idegenforgalmi-kulturális kiaknázáságan vállal nagy szerepet, ehhez kapcsolódik az a munkája is, amelynek során számos külföldi – főleg olasz forrás alapján (a Marburgi Egyetem olasz nyelvű nyers szöveges átíratai) próbálja feleleveníteni a középkori konyhához és étkezéshez fűződő szokásokat. A feldolgozott receptek számos technikai gondot okoztak, ugyanis a középkori szerzők sem pontos mértékeket nem használnak, sem mai ésszel érthető főzési-sütési időket (pl. „mondj el hét Üdvözlégy Máriát"). Ennek ellenére sikerült megfejteni és elkészíteni több érdekes középkori receptet, olyanokat, mint a zöldmártás, az arany leves, a csirke arany kéregben, vagy a lazac bormártásban. Kiderül, mit ettek a középkorban a szegények és mi került a gazdagok asztalára, mi az, amiben a maihoz képest a középkori konyhaművészet szegényebb volt és mi az, amiben tobzódott.  Azt is megtudtuk, a diósgyőri vár felújításának őjabb szakasza veszi hamarosan kezdetét.

Az előadássorozatot követően a résztvevők szakmai kiránduláson vettek részt, amelynek elsődleges célpontja Gyulafehérvár volt. Meglátogatták az érseki palotát és a város más, turisztikai szempontból fontos nevezetességét. Ezután a nagyenyedi borvidék egyik jellegzetes képviselőjét, Győrfy Jenő „Rex Vinorum" pincészetét, ahol borkóstolásra is sor került.