2026. október 21-én Török Zsuzsa, az ELTEK HTK Irodalomtudományi Kutatóintézete munkatársa tartott előadást az Erdélyi Múzeum-Egyesület Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztályában.
Az elnöki köszöntő után az előadó Vachott Sándorné írásgyakorlatán keresztül mutatott rá a női íráshasználat szerepére, az életrajzírás újraközlésének motivációjára, arra, hogy az írásért kapott honorárium a gyermekeit egyedül nevelő anya számára az anyagi válságból való kilábalás lehetőségeként működött élete különböző szakaszaiban.
A 19. század második felének sajtójából (Hölgyfutár, Magyarország és a Nagyvilág, Családi Kör, Érdekes Újság stb.) vett további izgalmas, életrajzuk megjelenésekor élő vagy elhunyt arisztokrata és jótékonykodó hölgyekkel, színésznőkkel, írónőkkel kapcsolatos példákkal illusztrált előadásban Török Zsuzsa amellett érvelt, hogy az autobiografikus szövegek heterogének, hiszen alakulásuk szorosan összefüggött az újságírás, a folytatásos közlés és a 19. században kibontakozó periodikakultúra formáival és gyakorlataival. Ismételt közlésük, átdolgozásuk újrakontextualizálást is jelentett, és ez a szövegek történetének nem járulékos mozzanata volt, hanem sokkal több annál: az irodalmi piac működésének egyik meghatározó gyakorlatát mutatja.
A népes közönség számtalan érdekes kérdést intézett az előadóhoz, ezzel is jelezve, hogy kérdésfelvetése releváns és gondolatébresztő volt.
