Killyéni András: Ezüstnyíl história

Az ezüstnyílnak áldozta életét Újabb sporttörténeti kiadvánnyal kényeztette el Kolozsvár sportkedvelőit és -rajongóit Killyéni András: a többek között Kolozsvár sportmúltjának kutatásával foglalkozó sporttörténet-író – a korábbi Kolozsvári Református Kollégium Sporttörténete és a Kolozsvári Sportélet Életrajzi Gyűjtemény művek megjelenése után – a napokban bemutatta az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) székhelyén Ezüstnyíl História című könyvét. A bemutatót nagy érdeklődés kísérte. Az eseményen olyan neves, Kolozsvár hajdani sportéletét meghatározó sportkiválóságok vettek részt, mint dr. Uray Zoltán és dr. Guráth Béla egykori vívók. Utóbbi, a könyv kiadója egyébként, a házigazda szerepét töltötte be. A jelenlévőket dr. Egyed Ákos EME-elnök köszöntette, aki szerint a helyi sporttörténet szerves része a város történelmének, illetve jelentős része mindennapi életünknek. László Ferenc, a könyv előszavának megírója bemutatásában nemcsak „Erdély egyik legfiatalabb sporttörténeti képviselője", tehát a szerző előtt, hanem az Ezüstnyíl História mű központi alakja, Weinbach Gábor autószerelő előtt is tisztelgett. Rövid jellemzésében a sportújságíró igazi sportemberként jellemezte Weinbachot, aki az autósport kedvelése mellett, fiatalkorában labdarúgó volt. Killyéni András tömör „könyv-kostolójában" elárulta, hogy már hallott Weinbach Gáborról, valamint a Kolozsvárra került, általa éveken keresztül többször is megjavított, Ezüstnyílnak nevezett, Mercedes legendás W–163-as típusáról, azonban az igazi megtiszteltetést a Weinbach-hal való megismerkedés jelentette. A szerző így ismerkedett meg a versenyautó hátterével és történetével, akit egyébként az Ezüstnyíl ihletett a könyv megírásában. Az autó bemutatásán kívül a könyv a Daimler-Benz gyár versenyautóinak rövid történetét, valamint a Grand Prix futamain száguldó, a mai Forma–1-es elődjeinek számító egységek 1934– 1939-es dicsőséges időszakát ismertetik. Az egyébként kitűnően teljesítő autót csakis az egy kg-os festék lekaparása után vezethették, mivel így nyerték el a versenyzéshez szükséges 750 kg-os maximális szintet. Az egységet egyébként ezután nevezték el Ezüstnyílnak (Silberpfeil). Weinbach Gábor, a második világháború után több éves szovjetuniói fogságból hazatérve, megszerezte az oroszok által Bukarestbe juttatott, nem szétszedett, de fejlesztésre szoruló Mercedes W-163-at. Elvállalta az autó teljes javítását, amelyet a fővárosban senkinek sem sikerült megjavítania. A kiváló szakember az 1951-ben elkezdett munkálatokat 1956-ban fejezte be. A kitűnő versenykocsi bemutatása viszont nem az elvárásoknak megfelelően sikerült. Az autót vezető Román Jóska egy feleki kanyarnál elveszítette uralmát a kormány fölött, és habár megúszta sérülés nélkül, a Mercedes rossz állapotba került. Weinbach ismét megjavította, de az újabb bemutató elérkeztekor az autó nem indult be. Weinbach harmadjára is elvállalta a javítást, azonban ezt követően az új törvény szerint át kellett adnia a kocsit az államnak. Román a Mercedes helyett 800 kg vasat adott be, a versenykocsit cserében kilenc autóért – amiből hármat ő, hatot meg az állam kapott – átadta a németeknek, a kocsi pedig jelenleg is Németországban található. Ami azonban a legszomorúbb: Weinbach, aki élete egyharmadát, huszonöt évet az Ezüstnyílra áldozott, semmit sem kapott munkájáért. Killyéni András elsősorban Weinbach Gábor munkájának emlékére és tiszteletére írta a könyvet. A kiadóval, dr. Guráth Bélával együtt, megköszöni Fehér Árpádnak a tipográfiai kivitelezést. Megjelent a Szabadság napilapban 2008. augusztus 21-én