Mikes-napok

A Törökországi levelektől Gróf Bonnévál Sándorig Mikes Kelemenre emlékeztek az elmúlt napokban Kolozsváron A kolozsvári Báthory István Elméleti Líceum klubgalériájában tartott színvonalas előadássorozattal ért véget szombaton délben a Mikes-napok háromnapos rendezvénye, amelyet a II. Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharc befejeződésének 300., valamint Mikes Kelemen halálának 250. évfordulója alkalmából szervezett az Erdélyi Múzeum-Egyesület, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság, a Kolozsvári Magyar Opera és az Interkulturali-THÉ Egyesület. A program keretében Küllős Imola folklórkutató, az ELTE Bölcsészettudományi Karán működő Folklór Tanszék ny. habitált docense, Szilágyi Szilárd, a Bukaresti Tudományegyetem Hungarológia Tanszé­kének tanára és Bányász Melinda, a BBTE Hungarológiai Doktori Iskolájának doktorandusa tartott előadást, mintegy kiegészítve, továbbgondolva az előző napok színházi és verses élményeit. A Kolozsvári Magyar Operában csütörtökön este 7 órától vette kezdetét a II. Rákóczi Ferenc íródeákjaként és kamarásaként tevékenykedő Mikes Kelemen emléke előtti tisztelgés; a THÉ Trupp Egyetemi Irodalmi Színpad előadásában láthatta a közönség a Gróf Bonnévál vagyis Az idegenek Konstantinápolyban című darab ősbemutatóját. A Szabó Emese rendezésében, Szép Bálint közreműködésével készült előadás alapjaként Kövesdi Szabó Sándor színházvezető, drámaíró és fordító műve szolgált, aki drámává fejlesztette a Törökországi levelek 91. és 92. levelét. A mű szövege a tervek szerint nemsokára könyvformában is napvilágot lát, a Sepsiszentgyörgyön őrzött kéziratos változatot Bartha Katalin Ágnes teszi közzé. Egyed Emese irodalomtörténésztől megtudtuk: az előadás szereplői – Láng Orsolya, Szabó Előd, Tasnádi István, Tar Gabriella Nóra, Kassay Sándor, Győri István, Buchmann Wilhelm, András Orsolya, Moritz Kinga, Kokoly Zsolt és Furu Adél – kísérletként, „önkéntesen, színházszeretettel" játszottak, hogy a világon elsőként színpadra vigyék ezt a társadalmi problémákat felvető, rengeteg párbeszéddel operáló érzékenyjátékot. Pénteken délután a kolozsmonostori Apátsági templomban folytatódott a program: a Monostori Katolikus Ifjak klasszikus költők Mikes-verseit adták elő, majd Erich Türk orgonajátéka következett. Szombaton délelőtt a Báthory-líceum klubgalériájában gyülekeztek mindazok, akik részt kívántak venni a háromnapos rendezvénysorozat záró eseményén. Timár Ágnes iskolaigazgató örömét fejezte ki, hogy a jezsuita kollégium utódjaként működő oktatási intézmény szolgálhat a kerekasztal-beszélgetés helyszínéül, ahol 1700 és 1707 között Mikes Kelemen is tanult, ugyanakkor azért is köszönetet mondott, hogy ilyen rangos programmal kezdheti meg tudományos működését az újonnan megnyitott klubgaléria. Szilágyi Mátyás kolozsvári magyar főkonzul is üdvözölte az egybegyűlteket, majd elsőként Küllős Imola, az ELTE BTK Folklór Tanszékének ny. habitált docense tartotta meg előadását. – Humor és keserv, helyzetrajz és szóvicc találkozik a Törökországi levelekben, és ez a hangulati polifónia, mégis egységbe simuló nyelvi sokszínűség határozottan elkülöníti Mikest a kor emlékíróitól – magyarázta a folklórkutató, hozzátéve: nem csak stiláris és folklorisztikus csemegézést kíván nyújtani az érdeklődőknek, de mentalitástörténeti és művelődéstörténeti összefüggésekre is rá szeretne világítani. A szövegeken keresztül ugyanis fel lehet idézni azt a kort és kulturális környezetet, amelyben Mikes felnőtt, a levelek révén egy háromszéki nemes ember mindennapi életének apró mozzanataiba nyerhetünk bepillantást. Küllős Imola elmondta: a levelekben fellelhető az erdélyi populáris kultúra és folklór, ezen belül nagyon gyakoriak a rigmusok, a versek és a közmondások használata. Az irodalmárok általában egyetértenek abban, hogy Mikesnek fontos szerepe volt a 18. századi irodalmi nyelv megteremtésében, s jelentős stílushatást gyakorolt a 20. század irodalmára is, el egészen Sütő András műveiig. A Franciaországban elsajátított tudás ellenére azonban bizonyos, hogy háromszéki, erdélyi műveltsége nélkül Mikes nem lett volna az, aki, tette hozzá az egyetemi tanár. R. Várkonyi Ágnes történészt idézte, aki már a ‘90-es években utalt arra, hogy a szövegekből a kor nevetéskultúrája is kiolvasható, vagyis, hogy mit találtak akkoriban humorosnak, szórakoztatónak az emberek. Szoros kapcsolatban áll ez a társalgási stílussal: Mikes bizonyára felolvasta egyes leveleit társaság előtt; Küllős Imola szerint ez is közrejátszott abban, hogy elmesélhető, kerek történetek születtek. Néprajzi forrásértékkel rendelkezik ugyanakkor a mű, a törökök, a görögök, az örmények, és még a zsidók is hasznosan forgathatják a 207 levélből álló munkát. – Igen gyakoriak a levelekben a képes, metaforikus kifejezések, ilyen például a baráttánc: „Nincsen e világon hosszabb tánc a baráttáncnál, és csak azt kell járnunk mindaddig, amég vonják." vagy: „…de itt csak a baráttáncot kell járni, más nótát nem fúnak.", avagy: „a nyavalyáját a baráttánccal kell orvosolni. Nincsen is jobb orvosság annál, mert a' mind a testnek, mind a léleknek használ; se szebb tánc annál nincsen." – idézte Küllős Imola. Kitért emellett a tréfás, humoros szóképekre és szójátékokra, a levelek kezdetekor és befejezésekor használt formulákra, a versek, közmondások, szólások, találós mesék beékelésére, a hasonlító mondatszerkezetekre és az ételekkel kapcsolatos kifejezésekre (többek mellett: „Jobban szerettem volna káposztásfazék lenni Erdélyben, mintsem kávét ivó fincsája a császárnak."). S hogy minek tulajdonítható a Törökországi levelek népszerűsége mind a mai napig? Egyrészt az európaiság és a székely nyelvjárás ötvöződésének, amely ezeket az írásokat jellemzi, másrészt pedig azoknak az érdekes témáknak, amelyekről Mikes írt, de a szülőföld iránti szeretet megnyilatkozásának, a mértékletességnek, a tanult és a közember szintjén való érthetőségnek is köszönhető. Szilágyi Szilárd, a Bukaresti Tudományegyetem Hungaroló­gia Tanszékének tanára Törökország 1703 és 1730 közötti korszakát tekintette át, kitérve többek között a század egyik nagy török „sajátosságára", a sokak által művelt költészetre: több mint 1300 személy neve szerepel a 18. századi török költőlajstromban, köztük szultánok nevei is. Az egyetemi tanár az egyik török költő II. Rákóczi Ferenchez írt versének fordításával is megpróbálkozott, amelynek visszatérő szövegrésze így hangzik: „magyar nép hőse, ó fejedelem". Mikes tizenkét fordításkötete közül kettőt vett górcső alá Bányász Melinda, a BBTE Hungarológiai Doktori Iskolájának doktorandusa, mégpedig Madame de Gómez Journées amusentes és Antoine Courtin Tratte de la paresse ou Vart de bien employer le temps... című munkájának fordítását, átdolgozását. A Mulatságos napok esetében például hat elbeszélést emelt ki és ültetett át erdélyi, magyar környezetbe Mikes, helyszínként a Szamos-partját jelölte meg, szereplőnek pedig három jegyespárt választott (Hilária és Julius, Constantia és Octávius, Victoria és Valérius), akik egymásnak mesélnek különböző történeteket. Kiderült: az Eliza Haywood által végzett angol fordítás (1724) után ez volt sorrendben az első fordításkötet, 1745-ben készült el, és a nyolckötetes regényciklus egy kötetnyi novellájának átdolgozását adta közre a magyar olvasóknak. Az Antoine Courtin 17. századi francia diplomata és író kötete nyomán készült Az idő Jóll el Töltésének Módgya Mindenféle Rendben című fordítás pedig hat főúri személy hatnapos társalgását írja le, akik többek mellett a restség eredetéről és a cselédes gazdák kötelességeiről beszélgetnek – részletezte Bányász Melinda. Megjelent a Szabadság napilapban 2011. október 4-én