Zsigmond Emese: A Napsugár tele van okossággal és boldogsággal

Örömmel gondolunk vissza azokra az évekre, amikor még hűséges olvasói voltunk/lehettünk a Napsugárnak: minden hónap elején szívrepesve vártuk, hogy a tanító nénitől megkapjuk a legfrissebb lapszámot, majd hosszú napokon, estéken keresztül „bogarásztuk", bekapcsolódtunk a szerkesztésébe, s ha a szerencse is úgy akarta, értékes könyvjutalmakban részesültünk. Hozzájárult ahhoz, hogy felhőtlen gyermekkorunk gazdagabb, szebb legyen. Találóan fogalmazta ezt meg a nagyváradi Szilágyi Dominik: „A Napsugár tele van okossággal és boldogsággal". Ez pedig nem csoda, hiszen 1957 óta napjainkig a minőségre törekszik, a legjobb erdélyi magyar szerzők munkáit vonultatja fel. – A küllem a grafikusokat dicséri: mindig a legjobb grafikusok rajzoltak nekünk, Erdély legügyesebb rajzolói, festői versengtek azért, hogy munkáik megjelenhessenek a Napsugárban, és ez ma is így van – magyarázta Zsigmond Emese hétfőn délután, az Erdélyi Múzeum-Egyesület székházában, miközben a folyóirat szellemi kulisszái mögé kalauzolta az érdeklődőket. A nagyszerű rajzolók (Soó Zöld Margit, Unipan Helga, Forró Ágnes, Székely Géza, Szabó Zelmira, Szilágyi Tosa Katalin, Bak Sára, Tomos Tünde, Keszeg Ágnes, Csillag István, Fazakas Csilla, Molnár Krisztina, Kovács Katalin, Orosz Annabella stb.) mellé pedig remek írók, költők társultak, az erdélyi magyar irodalom színe-java (Fodor Sándor, Kányádi Sándor, Bálint Tibor, Bajor Andor, Lászlóffy Aladár, Kovács András Ferenc, Markó Béla, László Noémi, Máté Angi, Balázs Imre József, Cseh Katalin, Demény Péter, Zágoni Balázs, Szántai János, Nagyálmos Ildikó, P. Buzogány Árpád, Simon Réka Zsuzsanna, Tolna Éva, Tóth Ágnes, Egyed Emese stb.). – A Napsugár, csakúgy, mint kistestvére, a Szivárvány, szereti a hétköznapokat, a munkát, de ugyanakkor ünnepelni is szeret. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy megüljük a kerek évfordulókat, hiszen ezek alkalmat teremtenek a találkozásra a gyermekolvasóinkkal, a pedagógusokkal és a szerzőinkkel. Kiváló lehetőség továbbá arra is, hogy visszatekintsünk, számba vegyük mindazt, ami eddig történt – hangsúlyozta a főszerkesztő, aki azt is elárulta: néhány hónap múlva a Báthory-líceumban kerítenek sort az évfordulós ünnepségre, ennek részleteit időben jelzik majd a nagyközönségnek. Nehéz lenne kimerítő összegzését adni az elmúlt 55 év eseményeinek, ahány munkatárs, annyi történet, ahány olvasó, annyi kaland. Az azonban biztos, hogy a Napsugár, az első lapszámtól máig, irodalmi gyermeklapként definiálja magát; a hangsúlyok módosultak ugyan – a gyermekek szöveghez való viszonyulása megváltozott, türelmetlenebbek lettek, ezért is láthatunk jóval több képet mostanság hasábjain, mint például húsz évvel ezelőtt –, az irodalmi jelleg azonban megmaradt. – Emellett pedig fontos teret szentelünk az ismeretterjesztésnek is, így például magyarságtörténeti és technikatörténeti információkkal is jelentkezünk, hogy sok-sok apró információból kapják meg mindazt, amire szükségük van, szükségük lehet – mondta Zsigmond Emese. Egy ideje könyvkiadással is foglalkozik a szerkesztőség – öt évvel ezelőtt látott napvilágot a legszebb meséket csokorba gyűjtő Mese, mese, mátka (igaz és tündéri, aprócska és hosszan kanyargó mesékkel, képzeletpezsdítő rajzokkal); Bálint Tibor Kálmánka, te vagy a császár című kötete (válogatás az író meséiből, történeteiből); Nagyjaink (magyar írói arcképek Janus Pannoniustól László Noémiig); Szép „szerével" (100 játékos anyanyelvi feladat –, emellett gyermekek és pedagógusok számára szervezett táborok, vetélkedők, találkozók ötletgazdája és partnere. S hogy honnan ez a sok energia, ami a Napsugárból sugárzik immár 55. éve? Zsigmond Emese válasza: a korábbi és jelenlegi alkotóktól, a gyermekektől, a szülőktől és a pedagógusoktól merítik, és reménykednek abban, hogy ez az elkövetkező időszakban is így lesz. A főszerkesztő szerint persze a felnőtt társadalomnak a gyermeklapokhoz és a gyermekirodalomhoz való viszonyulása is hagy némi kívánnivalót maga után, noha „szülőként és nevelőként jobban oda kellene figyelniük a szellemi táplálékra, amit a gyermekek magukhoz vesznek". Rajtuk is múlik – a szülők és pedagógusok mellett az írókon, grafikusokon, kultúraszervezőkön stb. –, hogy felnőtt korukban mit olvasnak majd, olvasnak-e egyáltalán a „mostani" gyermekek, vélekedett a főszerkesztő. Amit pedig az egykori hűséges barát kívánhat: Isten éltesse az 55 éves Napsugárt, hogy még sokáig igaz maradjon a brassói kisfiú által öt évvel ezelőtt papírra vetett bölcsesség: „A Napsugár tanít; a Napsugár játszik; a Napsugár szeret minket." Megjelent a Szabadság napilapban.