A Erdélyi Múzeum-Egyesület Választmánya Péter H. Máriát az EME Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztályában kifejtett tudományművelő tevékenysége elismeréséül tiszteleti taggá választotta.
A díjat 2022. március 26-án Kolozsváron nyújtotta át Keszeg Vilmos, az EME elnöke és Bitay Enikő, az EME főtitkára az EME közgyűlésén. A díjazottat Sipos Emese, az EME Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztály titkára laudálta.
Gratulálunk!
Laudáció
dr. Péter H. Mária ny. egyetemi adjunktusnak
az EME tiszteleti taggá jelölése alkalmából
Az erdélyi magyar orvos- és gyógyszerész-társadalomnak nem kell bemutatni dr. Péter H. Mária tanárnőt. Sem azoknak, akik tanítványai voltak, sem azoknak, akik az elmúlt több mint harminc évben különböző hazai és magyarországi rendezvényeken hallották előadásait, olvasták könyveit, publikációit. Mégis röviden bemutatom életútját.
Temesváron született 1936. január 9-én. Középiskolai tanulmányait Nagyváradon végezte. Gyógyszerész oklevelet 1958-ban a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem Gyógyszerészeti Karán szerzett. Ugyanitt a gyógyszerésztudományok doktora fokozatot 1973-ban kapta meg. Doktori értekezését Rácz Gábor professzor irányítása mellett a farmakognózia tárgyköréből készítette.
1958–1959 között Nagyszalontán a kórházi gyógyszertár gyógyszerésze volt. 1959 októberétől a Marosvásárhelyi Gyógyszerészeti Kar Farmakognóziai Tanszékén gyakornok, majd tanársegéd, 1984–1988 között megbízott egyetemi adjunktus. Ebben az időszakban 4 kötet egyetemi jegyzet szerzője, illetve társszerzője. Majd mikor a Gyógyszerészeti Karon folyó oktatás fokozatos megszüntetése elérte a III. évet, 1988-tól 1994 áprilisáig, nyugdíjazásáig tudományos kutatóként dolgozott. Ezt követően nyugdíjasként óraadó tanár volt gyógynövényismeretből a budapesti egykori Szent István, ma Corvinus Egyetem Kertészettudományi Karának Nyárádszeredába kihelyezett távoktatási tagozatán, majd a 2004/2005-ös és a 2009/2010-es tanévben a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Kertészeti Karán is.
Kutatási területei 1994-ig a gyógynövények farmako-botanikai, fitokémiai és antibiotikus hatása, 1991-től az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásainak feltárása. Ebben a témában több továbbképző előadást tartott. Nyomtatásban in extenso megjelent dolgozatainak száma 135, ebből gyógynövényekkel kapcsolatos 40, az orvos- és gyógyszerészettörténeti vonatkozásúak száma 95. Dolgozatai hazai román nyelvű (Farmacia) és magyar nyelvű (Orvosi Szemle, Orvostudományi Értesítő, Korunk, Erdélyi Múzeum), valamint magyarországi szaklapokban (Gyógyszerészettörténet, Orvostörténeti Közlemények, Gyógyszerészet, Lege Artis Medicinae, Orvosi Hetilap, Pharmagrad) jelentek meg.
Több tudományos társaság tagja. Az Erdélyi Múzeum–Egyesület alapító tagja. A Magyar Egészségügyi Társaságnak (MET) 1994-től alapító tagja, valamint 2005-től a tanácsadó testületének is tagja. A MET Erdélyi Régiójában javaslatára hozták létre a gyógyszerészi szakcsoportot, melynek égisze alatt 2003-ban Csíksomlyón gyógyszerész-továbbképzőt szervezett magyarországi és hazai előadókkal, közel 200 résztvevővel.
Az EME Orvostudományi Szakosztályának 1992–1994 között titkára volt. Ez idő alatt jelentősen hozzájárult az EME marosvásárhelyi székházának megszervezéséhez, működésének beindításához. Tíz éven át az Orvostudományi Szakosztály választmányának tagja (1991–2001). 1990 óta rendszeresen előadásokkal vesz részt az EME Orvosi- és Gyógyszerészeti Szakosztályának évi tudományos ülésein, valamint az EME által szervezett Magyar Tudomány Napja Erdélyben c. rendezvényeken.
1995-től a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaságnak (MGYT) tagja, 2006-ban tiszteleti taggá választották. Többször részt vett az MGYT rendezvényein, ahol előadásokat tartott (CPH XII, Gyulai Gyógyszerésznapok, a Gyógyszer az ezredfordulón, Kecskeméten 2002-ben rendezett Katona József centenáriumi konferencia, a Magyar Gyógyszerész Kamara konferenciái stb.), valamint többször a Rozsnyay-emlékversenyeken, ahol négy alkalommal az általa felkészített versenyzők (Kecskemét, 1998, Debrecen, 1999, Szeged, 2000, Lillafüred, 2004, Pécs, 2011) különdíjban részesültek. Előadásokat tartott a Gyógyszer az ezredfordulón c. konferenciákon, a Magyar Gyógyszerész Kamara által rendezett tudományos üléseken, 2005-ben és 2008-ban a Szegedi Gyógyszerésztudományi Kar és az MTA Szegedi Akadémiai Bizottság Gyógyszerészi Szakbizottsága által szervezett üléseken, és 2010-ben a Pest megyei gyógyszerészek erdélyi gyógynövényes továbbképzőjén. A Magyar Gyógyszerészettörténeti Társaság alapító (2003) és tiszteleti tagja (2004). Több alkalommal előadást tartott a Magyar Gyógyszerészettörténeti Társaság által szervezett nyári egyetemen (Kőszeg, Sopron, Szabadka, Pozsony). Az MTA külső köztestületének és a Kolozsvári Akadémiai Bizottságnak is tagja.
Az EME Orvostudományi Értesítő c. folyóiratának 1992–1993 között szerkesztője, majd 2001-ig a szerkesztőbizottság tagja. A Romániai magyar irodalmi lexikon II. kötetétől kezdődően a szerkesztőbizottság munkatársa, gyógyszerészi és orvostörténeti szakszerkesztője, több mint 50 címszó szerzője. Több fejezetet írt a Genersich Antal-emlékkönyvbe (Budapest, 1994). Társszerkesztője és szerzője A marosvásárhelyi magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés 50 éve c. kötetnek (Teleki László Alapítvány, Budapest, 1995). Több helytörténeti monográfiába írt fejezetet, így a Viharban c. kiadványba (Procardia Kiadó, Marosvásárhely 1994), A Maros megyei magyarság történetéből, (Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2001), valamint a Sapientia Alapítvány–Kutatási Programok Intézete által megjelentetett Tizenkét év c. kötetbe (Kolozsvár, 2002), továbbá a Páter Béla emlékezete c. tanulmánykötetbe (az EME kiadása, Kolozsvár, 2010).
Férjével, Péter Mihállyal együtt szerzője Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvostudományi Szakosztályának százéves története 1906–2006 (az EME kiadása, Kolozsvár, 2006) c. 366 oldalas könyvnek. Fejezetet írt a Gyógyítás múltjából c. Spielmann József-emlékkönyvbe (Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2008). Szerzője a Hivatás és Tudomány. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiemelkedő személyiségei c. jubileumi kötetnek (az EME kiadása, Kolozsvár, 2009), továbbá a Feszt György szerkesztésében megjelent Fejezetek az erdélyi magyar orvostudomány történetéből: kutatások 1945–1990 között c. könyvnek (az EME kiadása, Kolozsvár, 2010), valamint a Pál-Antal Sándor és Simon Zsolt szerkesztésében megjelent Teremtő életek, marosvásárhelyi személyiségek c. tanulmánykötet (Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2011) és a Székelyföldi tudományosság – Székely tudósok c. kiadvány (Székelyudvarhely, 2012) egy-egy fejezetének.
Egyedüli szerzője az EME kiadásában megjelent Erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai című, közel 548 oldalas gyógyszerészet-történeti szaktanulmánykötetnek (Kolozsvár, 2002). 2013-ban megjelent ennek 2 kötetes kiegészítése, és 2019-ben a Gyógyszerészképzés a Ferenc József Tudományegyetemen 1872–1919 között c. kötetnek a szerzője.
Felkérésre több gyógyszerészettörténeti szak-, illetve kézikönyvnek lektorálását végezte el, így az Ernyey József életműve (Magyar Tudománytörténeti Intézet és a Magyar Gyógyszerészettörténeti Társaság kiadása, Piliscsaba–Budapest), Budaházy István: Aszklepiosz és Hygieia Nagyváradon (Varadinum Script, Nagyvárad, 2008) c. köteteknek és a kétnyelvű, Gyógyszerészképzési dokumentumok a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemről c. (Varadinum Script, Nagyvárad, 2012) kiadványnak, valamint az id. Veress László által írt, Népgyógyászat és hivatalos orvoslás határán. Segesvár gyógyszerészettörténeti emlékei c. kötetnek (Studium Kiadó, Marosvásárhely, 2021). A gyógyszerészettörténeti munkákon kívül lektorálta Kovács J. Attila Székelykeresztúr vidékének növényzeti öröksége c. könyve egyes fejezeteit (Tortoma Kiadó, Barót).
Munkásságáért 1998-ban Genersich-díjat, 2006 májusában Spielmann József-díjat kapott, majd 2006 novemberében a Magyar Orvostörténeti Társaság Zsámboky-díjjal és -emlékéremmel tüntette ki. 2009 májusában Pápai Páriz Ferenc-díjat kapott, 2009 novemberében pedig Genersich Antal-különdíjban részesült, 2010-ben, az EME 150 éves jubileuma alkalmával, az egyesületben végzett munkáját Mikó Imre-emlékéremmel jutalmazták, 2011. április 21-én a Magyar Gyógyszerésztörténeti Társaság Szigetváry Ferenc-emlékéremmel és -diplomával tüntette ki. Ugyanebben az évben a Corvinus egyetemtől elismerő oklevelet kapott. 2014-ben a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét kapta meg, és az MGYT-től Ernyey József-emlékérmet, valamint a Megyei Könyvtártól Senator Libri kitüntetést. 2015-ben a Román Gyógyszerésztörténeti Társaságtól Al. Ionescu-Matiu-érem kitüntetést, 2016-ban az MTA-tól Arany János-érmet, és Marosvásárhely díszpolgára kitüntetést, majd 2018-ban oklevelet kapott a Természet világa XXVII. diákpályázatra való felkészítésért.
Ebből az igen gazdag, egyedülálló életútból is kirajzolódik dr. Péter H. Mária személyisége, kimagasló munkabírása, kiváló, eredményes tevékenysége. Az Orvos-és Gyógyszerésztudományi Szakosztály dr. Péter H. Mária tanárnőt mint az erdélyi magyar gyógyszerésztörténet kiemelkedő, meghatározó személyiségét, egész életműve alapján, érdemesnek tartja az Erdélyi Múzeum-Egyesület tiszteleti tagnak való megválasztására.
További jó egészséget, sok örömteli évet kívánunk!
Marosvásárhely, 2022. március 26.
Dr. Szilágyi Tibor, EMEOGYSZ elnök
Dr. Sipos Emese, EMEOGYSZ titkár
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni