Dáné Veronka: „Az őnagysága széki így deliberála"

Torda vármegye múltjáról Csütörtök délután az Erdélyi Múzeum-Egyesület székházában rajtolt hivatalosan az Erdélyi Tudományos Füzetek 259. száma, Dáné Veronka Az Őnagysága széki így deliberála címet viselő, Torda vármegye fejedelemségkori bírósági gyakorlatát elemző kötetével. Kiss András nyugalmazott főlevéltáros, az EME egykori alelnöke bemutatójában arra a kérdésre koncentrált, mivel tudta a könyv szerzője újraértékelni a történelmi dokumentumanyagot. A válasz: azzal, hogy a normatív szemlélet helyett Torda vármegye bírósági jogtörténeti múltját, példa nélküli módon ebben az országban, a jogalkalmazás következményeinek szempontjából vizsgálta meg. Ehhez 1273 per adatait dolgozta fel. A mai világban a vármegye fogalma kiesett a köztudatból, ezért elsikkadt az a sajátosság, hogy a 17–18. századi erdélyi vármegyéket, földrajzi okokból, 2–2 önálló járásra osztva működtették. A kötet sorba veszi az akkori vármegyei tisztségeket, azok hatáskörét, egymáshoz való viszonyát. Újdonság a kötetben, hogy átértékeli a korabeli helyzetet: kiderül, hogy Erdélyben a császárral szembeni ellenállás nem volt olyan hangsúlyos, mint pl. Szatmár vármegyében. A címben is szereplő Őnagysága széke kifejezés arra utal, hogy Erdélyben a jogok forrása a fejedelem (Magyarországon a király) volt, amit a főispánon keresztül a vármegyére ruházott át, hogy azt ítélőbíráskodási esetekben érvényesítsék. Dáné Veronka elismerte, hogy úttörő jellegű munkája, amely különben disszertációjának témája, sok akadályba ütközött. A kutatást Jakó Zsigmond professzor kezdeményezésére kezdte el, de menet közben a Kiss András segítségét is élvezte, a Torda vármegyei jegyzőkönyvek tanulmányozása pedig – a várakozással ellentétben – nem bizonyult száraznak, sőt… Megjelent a Szabadság napilapban 2007. április 21-én