„Áll mögöttem ötven erdő | ötven évem rengetegje."
(Áprily Lajos: Túl ötven erdőn)
Valahogy így volt Szabó T. Attila is, amikor ötven év levéltári gyűjtőmunkája után hozzáfogott, hogy az erdélyi magyar szavak félévezredes rengetegét átfussa és velük és bennük anyagi és szellemi világunk múltját feltárja. Ő már nem érhette meg, hogy a „ritkulásig" eljusson, mert nagy műve körülbelül harmadrészének megjelenése után elhunyt. A maga köré vont tanítványaiból és kollégáiból azonban olyan összeforrott szerkesztői munkaközösséget nevelt ki, amelyik elhunyta és csaknem tízévi kényszerszünet után több kötet folyamatos megjelenésével bizonyítja, hogy hű maradt tanítómesteréhez és a magyar szótörténeti kutatások hagyományaihoz.
(Nagy Jenő)
|
