A kötet tanulmányai együttesen jó alkalmat biztosítanak az analógia és a vele kapcsolatos kérdések továbbgondolásához. Egy részük elméleti szinten közelíti meg az analógia problémáját, mind a szinkronikus működés, mind a diakronikus folyamatok szempontjából, mások esettanulmányban mutatnak be olyan nyelvi jelenségeket, amelyeknek magyarázatához az analógia elvének figyelembevétele jó keretet biztosíthat. Az utóbbiak tematikája szerencsésen változatos: a morfológiai kérdésektől vagy a metafora analógiás értelmezésétől bizonyosfajta nyelvi változásokig vagy a beszédtanulás folyamatáig sok minden szóba kerül, olyanok is vannak, amelyek inkább a megközelítés szemléletmódjával illeszkednek az analógia kérdésköréhez, ami szintén természetes, hiszen az analógia nemcsak eljárás valamilyen konkrét helyzetben, hanem rendszerszerveződési elv is.