A könyv megírása során Molnár Ildikó arra vállalkozott, hogy kritikai pályaképet nyújtson Jancsó Elemér erdélyi irodalomtörténész (1905-1971) sokoldalú munkásságáról. Az itt feldolgozott anyag nagy idősávot fog át: egyaránt figyelemmel kíséri a magyar irodalomnak mind az 1918 előtti, mind az 1918 utáni intézménytörténetét. Mindkettőt az erdélyi tudományosság szemszögéből. Jancsó Elemér ugyanis az előbbi korszak kutatója, az utóbbinak pedig cselekvő részese volt. A kiegyezés utáni szellemi építkezések pedig eszméltetőleg hatottak az 1918 utáni önszerveződési folyamatokra is.