Szerző(k):
Miklós Alpár

Ismertető:

E kiadvány az 1700-as évek derekától az 1890-es évekig tartó közel másfél évszázadból azokat a mozzanatokat eleveníti fel, amelyekben idegen (vagyis nem erdélyi és nem máramarosi, hanem távolabbi vidékekről érkező) utazók léptek az erdélyi és a máramarosi bányatelepek egyszerű, sóporos épületei közé, s ereszkedtek a földfelszín alá, a kősó gyéren világított üregeinek mélyére. A vizsgált időszak a felvilágosodás korának első (erdélyi–máramarosi) tudományos utazásaival veszi kezdetét az 1760-as évek végén, zárulni pedig az erdélyi–máramarosi szervezett turistaság szaporodó és tömegesedő kirándulásaival, bányalátogatásaival zárul az 1890-es évek elején. A kötet Aknaszlatina, Rónaszék és Aknasugatag (Máramaros), valamint Désakna, Torda, Marosújvár, Vizakna és Parajd (Erdély) bányalátogatásait ismerteti – a szintézisnek alapot vető írások kolozsi, illetve széki bányalátogatásokról nem adnak hírt.

Tartalom
Rezumat
Abstract