A gyulafehérvári hiteleshely Erdély egyik legfontosabb iratképző és iratmegőrző szerve volt, a hivatal képviselői pedig ebből következően kulcsfontosságú szerepet játszottak a birtokjogokat biztosító okiratok létrejöttében és azok őrzésében. Elég megemlíteni a földbirtokra mint legfőbb értékre építő kora újkori erdélyi társadalom sajátosságát, ahhoz, hogy megértsük e hivatal képviselőinek jelentőségét. Ezen túlmenően azonban a levélkeresők annak a világi értelmiségi rétegnek voltak a tagjai, amely a középkori egyházi intellektualitás legjobb hagyományait folytatta, ezer szállal kötődött a korszak felekezeteihez, és maga is az egyház támogatását élvezte. Ugyanakkor elért tisztségei, vagyona és befolyása alapján a fejedelemségkori nemesi társadalom azon középrétegéhez tartozott, amelynek vizsgálatát jószerével még el sem kezdte a történetkutatás. Jelen kötet e majdani, kiterjesztett tudáshoz kínál támpontokat.
Tartalom
Rezumat
Abstract