Szerző(k):
Ilyefalvi Emese (sajtó alá rendezte és a bevezetőt írta)

Műfaj:
néprajz, levelezés

Ismertető:
A kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Intézete doktori iskolájának oktatói és hallgatói 2008-ban indították az Emberek és Kontextusok sorozatot. Az új forrásokat feltáró, közlő és értelmező kötetek a társadalomkutatók és a népi életforma, a hagyományok iránt érdeklődő olvasók figyelmére tartanak számot. Az általunk „nyitott könyvnek” nevezett kiadványok az olvasó számára lehetővé teszik a forrásokban való elmerülést, valamint a kutató módszertanába való betekintést.

Ilyefalvi Emese vendégdiákként kapcsolódott a kolozsvári néprajzi iskolához; Budapesten él és dolgozik, az ELTE BTK Néprajzi Intézet oktatója. Jelen munkája részben írásantropológiai, részben vallási néprajzi kutatás eredménye. Egyik kérdése a levélírás térhódítására, a másik a lelkészi pasztoráció sajátos formájára irányítja a figyelmet. Bonczidai Dezső (1902–1946) lelkész 1928–1946 között a kidei (Kolozs megye) református gyülekezetben szolgált. 1932–1935 között a híveit többnyire heti rendszerességgel megírt, sokszorosított, a faluban kézből kézbe adott levelekben is megszólította: vallásos olvasmányokat ajánlott, segítette a bibliai igék értelmezését, keresztényi erényekre és értékekre hívta fel a figyelmet, tájékoztatott helyi, regionális és nemzetközi történésekről. A kötet Bonczidai Dezső Lelkipásztori leveleit teszi közzé, a levelek és a pasztoráció kontextusát tárja fel és értelmezi. Dr. Keszeg Vilmos

Tartalom
Absract
Rezumat