Intézményünk, az Erdélyi Múzeum-Egyesület ünnepre készül: 2009 novemberében emlékezünk megalapításának 150. évfordulójára. Jó alkalom ez arra, hogy áttekintsük a megtett hosszú s bizony simának, akadálytalannak egyáltalán nem mondható útját, a megalakulástól napjainkig.  Közismert, hogy az EME Erdély, és az ország legrégebbi tudományos egyesülete, s ezt a tényt nem téveszthetjük szem elől az előkészületek során.

Ünnepelni, emlékezni azonban többféleképpen lehet: például túlzott fesztivizmussal, látványos ceremóniákkal, szónoklatok sokaságával. Mi azonban másként szeretnénk az EME létrehozásának évfordulóját megtartani, nevezetesen annak kutatásával, hogy fennállása során mivel gazdagította az egyetemes magyar tudományosságot, s hogyan, miben kapcsolódott az európai tudomány fejlődéséhez.

Az EMÉ-nek sajátos, tanulságos a története: nem állami intézményként jött létre, mint Európa nagy tudományos intézményei, az akadémiák, egyetemek, nemzeti múzeumok, hanem társadalmi összefogás által, ahogy ma szokás mondani, civil szervezetként.

Volt tehát egy olyan erdélyi magyar társadalom, amely szükségét érezte egy saját tudományos intézmény megalapításának és fenntartásának, több alkalommal éppen ellenséges állami környezetben.

Ezért, amikor az EME születésnapjára készülünk, nem feledkezhetünk meg az alapító elődök áldozatvállalásáról, s a kitűzött célról, amellyel az Egyesület munkáját elindították.

Ez, ahogyan az alapító gróf Mikó Imre elképzelte: a tudomány szolgálata a magyar nyelvű tudományművelés l, és Erdély történeti örökségének mentése és ápolása által.

Az előkészületek már korábban elkezdődtek, s elképzelésünk szerint több tudományos kötetet adunk ki, hogy az Erdélyi Múzeum-Egyesület értékteremtő másfél százados történetét híven bemutassuk.

Egyed Ákos