Az intézményes zeneoktatás kezdetei Kolozsváron

Az EME Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztály szervezésében
Február 17., csütörtök 17 órakor Sófalvi Emese : "Édes érzéssel teljes szép mesterség". Az intézményes zeneoktatás kezdetei Kolozsváron címmel tart előadást.


Előzetes:

Kolozsvár zenei múltjából

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület I. szakosztályának előadója (Napoca/Jókai u. 2-4) február 16-án 17 órától Sófalvi Emese. „Édes érzéssel teljes szép mesterség…" Intézményes zeneoktatás a reformkori Kolozsváron című előadása mindazoknak szól, akiket érdekelnek a város zenei hagyományai.

A XIX. századi Kolozsvár kulturális és zenei életének kutatásában fontos mozzanat a helyi Muzsikai Egyesület (Muzsikai Conservatorium) történetének, működésének megismerése. Az egyesület már a század elejétől egybefogta, irányította a város számottevő komolyzenei, zenés-színházi eseményeit, oktatási intézménnyé válása a korabeli művelődéstörténeti összefüggésekben mint egy felzárkóztatási program része jelenik meg. Ez a folyamat következetes, összehangolt munkát, komoly ellenőrzést, tervezést, belső fegyelmet, a támogatókkal való folyamatos együttműködést jelentett, és mindenekelőtt határozott zenei(pedagógiai) koncepciót feltételezett. Így vált lehetségessé távol a fővárostól színvonalas és megbízható, a helyi kulturális erőket értelmesen összefogó, szolgáltató, oktató és önkifejező művészeti intézmény kialakítása és sikerrel való működtetése.
A kolozsvári Muzsikai Conservatorium egyike a legkorábbi alapítású magyar zeneiskoláinknak, évtizedekkel megelőzi a pest-budait (1839–40) vagy a debrecenit (1862). Magyar zenepedagógiai intézménytörténetünkben még kevéssé vizsgált a reformkorban és a dualizmusban kialakult, ilyen jellegű oktatási intézmények története, ezek pedagógiai, művelődéstörténeti és nem utolsó sorban zenei jelenségeinek megfogalmazása. Az 1819-ben létrejött kolozsvári intézmény krónikája még várat magára, pedig évtizedeken keresztül adta a zenei „betevő falatot" a város polgárainak a Muzsikai Conservatorium, feladata volt általánossá tenni a hangszer- és énektanulást, azt meghonosítani, megkedveltetni; egyszerűen alkalmat teremteni a muzsikálásra.
„Kutatásom a Muzsikai Conservatorium zenei, zenés-színházi, pedagógiai és művelődéstörténeti eseményeire irányul, felölelve a Ruzitska igazgató koncepciózus vezetésével fémjelzett időszakot 1835-től 1869-ig. Az egyesület története, koncertjei, pedagógiai elkötelezettsége mellett foglalkoztat még az intézményesülés formája (adminisztráció, jegyzőkönyvek, a növendékek ösztöndíja, a pecsét, saját vagyon, kottatár, az Egyesület nevében írt országgyűlési kérelmek vagy a főhercegi protektorátus fontossága), az egyesület tagjainak portréi és nem utolsósorban a Conservatorium virtuális könyvtárának összeállítása." – tájékoztat munkájáról Sófalvi Emese, aki az ELTE Neveléstudományi Doktori Iskolája másodéves hallgatója.
Első kolozsvári zenei intézményünk története a magyar és külföldi oktatástörténeti analógiák (Nemzeti Zenede, Debreceni Zenede, laibachi filharmónia, bécsi Musikverein) tanulmányozása mellett a levéltári kutatás és a dokumentum-elemzés módszerét alkalmazva a kolozsvári Egyetemi Könyvtár Különgyűjtemények részlegén és az Állami Levéltár kézirattárában levő jegyzőkönyvek, az Ürmössy- és Lakatos–Ruzitska féle, kéziratos összefoglalók és a korabeli sajtó híreinek egybevetésével válhat teljesebbé.
A magyarországi zenei szakoktatás egyik első intézménye, a kolozsvári Muzsikai Conservatorium célkitűzései elvben alig változtak 1819-es iskolaalapító felhívása óta. Az akkor megfogalmazott ideáloktól nem térve el, az Egyesület évtizedek munkájával szilárd alapokra helyezte a zenei oktatást, lehetőséget teremtett „a mindkét nembeli ifjúságnak" egy „édes érzéssel teljes szép mesterség" , a zene tanulására.