Marosvásárhelyi személyiségek

Szellemi és épített örökségünk tevékeny alakítói voltak. Nevüket, személyiségüket, munkásságukat a ránk hagyott értékek miatt illene jobban ismerni. Homályba hulló arcuk, alkotásuk felelevenítését vállalta az Erdélyi Múzeum Egyesület Marosvásárhelyi Fiókszervezete, amely kedden délután tartott ülésszakán kilenc olyan személyiség életét hozta közelképbe, akik megyeszékhelyünkön vagy annak környékén illetve ahhoz kapcsolódva alkottak maradandót az utókor számára. Orvos, pap, tanár, püspök, politikus, néprajzkutató portréja bontakozott ki az elôadások során, amelyeket fiatal és idôsebb történészek, kutatók, egyetemi tanárok tartottak.

A szegény, oláhdellôi parasztcsaládból a református püspöki székig ívelô pályaképet Antal Jánosról (1835-ben vette át a püspöki hivatalt) Kimpián Annamária rajzolta meg. A nehéz idôszakban, Erdély Habsburg kézre jutása után a református egyház élére került püspök nevéhez fûzôdik az új lelkészválasztási szabályzat kidolgozása. Antal János mindvégig pártfogója, a Tékát alapító Teleki Sámuel könyvtárügyi megbízottja volt.

A közelmúlt emlékeit idézte Tamási Zsolt Jaross Béla marosvásárhelyi katolikus fôesperes kitartásának bemutatásával, aki 1947 után, sôt Márton Áron püspök letartóztatását követôen is helytállt, összefogta a híveket, s ellenállt a kommunista állam törekvéseinek, amely a békepapsággal akarta Rómától eltávolítani a katolikus egyházat.

Gecse Dániel (1768-1824), a sok szegényt ingyen gyógyító, a rászorulókat gyógyszerrel ellátó, "ember-baráti intézet" néven alapítványt létrehozó és vagyonát a városra hagyó népszerû orvos nevét valamikor utca ôrizte Marosvásárhelyen. Legalább ennyit, de mellszobrának felállítását is méltán megérdemelné hivatástudattal, emberszeretettel, áldozatkészséggel végzett munkája elismeréseként – hangzott el dr. Ábrám Zoltán egyetemi tanár elôadásában.

A nagyernyei születésû politikus, Szenner József gazdag munkásságát, amely a vármegyei aljegyzôségtôl Maros-Torda vármegye fôispáni székén át vezetett a Kisgazdapárt és a Magyar Független Párt nemzetgyûlési képviselôi megbízásáig, Nemes Gyula vázolta fel.

Topler Simon, az 1848-as mártírok sorából kifelejtett politikus, kiváló országgyûlési képviselô pályáját, akit az 1850-es években felderített székelyföldi összeesküvésben való részvétele miatt tartóztattak le, Pál-Antal Sándor mutatta be. Topler Simon azért nem került a mártírok sorába, mivel a nagyszebeni börtönben önkezûleg vetett véget életének.

Lôrinczi Ferenc elemi iskolai tanítóból lett az Erdélyi Református Egyházkerület népfôiskolai tanfelügyelôje, késôbb Maros- Torda megye magyar királyi tanfelügyelôje. Egész pályája során nagy gondot fordított az anyanyelvi oktatásra, a szegény gyermekek beiskolázására és támogatására, s szülôföldjéhez a legnehezebb idôkben is hû maradt. Szervezôi tevékenysége mellett 20 tankönyvet írt, szerkesztette a Tanító címû lapot, s íróként és mûfordítóként is számon tartják – hangzott el többek között Bartos Zoltán elôadásában.

A népmesétôl a társadalomnéprajzig eljutó néprajzkutató, Nagy Olga pályaképét, aki Nagyernyén született, Mezôpanitban nevelkedett, és bátyjával, Nagy Ödön lelkésszel és munkatársaikkal Havad társadalomnéprajzának bemutatására vállalkozott, Vida Erika ismertette. Az elôadó megemlítette, hogy e három településen, de különösen a szülôföldjének vallott Mezôpanitban illene emléket állítani a tündérmesétôl a valóságig eljutó néprajzkutatónak.

A kevésbé ismert személyiségek mellett két elôadás hangzott el dr. Bernády Györgyrôl, Marosvásárhely mindenkori legnagyobb polgármesterérôl. Az 1912-es klasszikus békeév megvalósításait Spielmann Mihály foglalta össze. Erre az idôszakra esik a megérdemelt Bernády- kultusz kezdete, amelybe beletartozik a városban folyó munkálatokat már reggel hatkor ellenôrzô polgármester képe is. Az eladósodott városban rendezetlen közállapotokat öröklô Bernády György tízéves munkáját 50 új utca, parkok, a közvágóhíd, a villamosüzem, a téglagyár, a csatornázás, az aszfaltozás és egyéb munkálatok jelzik. Híd köti össze a városhoz csatolt Hídvéget és Remeteszeget, parkosítja a Somostetôt, s a katonai alreáliskola felépítése után a Kosárdombon új városrész körvonalazódik. 1912-ben kezdôdik a postapalota építése, s az ismert épületek mellett véglegesítik a színház tervét, a Gecse utca végére pedig kórházat képzel el Bernády. Felismeri egy korszerû vásárcsarnok építésének szükségességét, gazdasági vagy mûegyetemet szeretne a városban, s a településnek a vasúti körforgalomba való bekapcsolását. A sok érdekes adat mellett idézhetjük az elôadásból, hogy Bernády polgármesterségének tíz éve alatt a 13.000 lakosú város népessége 23.000-re emelkedett.

A nyugdíjba vonult polgármester szovátai tevékenységérôl – ahol kiváló szervezôként megalakította a villatulajdonosok szövetségét, kidolgozta a fürdô mûködésének alapszabályzatát, s megálmodta és elômozdította a református templom építését – Józsa András számolt be. Dolgozatában bemutatta a csodálatos festett székely bútorral berendezett villát, amelynek legszebb darabjait széthordták, s amelyet az örökösök hagynak elpusztulni.

Az elhangzott elôadások, az ülést vezetô Pál-Antal Sándor szerint, kötetben is megjelennek. A kiváló történész és nyugalmazott levéltáros szerint legalább 200 olyan személy élt és tevékenykedett Marosvásárhelyen a távolabbi és a közelebbi múlt idôben, akikrôl érdemes megemlékezni. Ezt a célt vállalta fel az Erdélyi Múzeum Egyesület Marosvásárhelyi Fiókszervezete, amely a magyar tudomány napjának tiszteletére szervezett rendezvény mellett a neves marosvásárhelyi személyiségek emléke megôrzésének szentel évi egy tudományos ülésszakot.


Megjelent a Népújság 2009. április 30.-i számában