Kenessey Béla : Szász Domokos(1838 - 1899)
-megjelent az Erdélyi Múzeum-Egyesület 1909-es Emlékkönyvében(kiadva: 1942-ben,Kolozsvárt)
Szász Domokos
(1838-1899)
Magát az Erdélyi Muzeum-Egyletet is - a melynek évek hosszú során át volt Szász Domokos alelnöke - az erdélyi magyarság megtartásának, e magyarságban letett szellemi kincsek. kiaknázásának és értékesítésének, e kincsek révén a nemzeti szupremáczia biztosításának, a mûvelt osztályok egybeforrasztásának s az atyáktól maradt mûvészeti és tudományos örökség összegyûjtésének nagy gondolata és czélja teremtette meg akkor, a mikor politikailag némaságra és puszta szemlélõdésre volt kárhoztatva ez a nemzet és életjelt magáról csakis társadalmi, egyházi és irodalmi téren adhatott, a legutóbbin is azonban csak éppen annyit, a mennyit Iszlay László fõkormányi titkár és czenzor megengedett.
Nincs az a fanatikus hívõ, a melyik jobban meg legyen gyõzõdve a maga igazáról, mint a hogyan Szász Domokos hinni tudott eszményeiben is, eszközei erejében is. És az erõs hívõ másokat is fanatizálni tud. Az Isten hitetlen, közömbös és kedvetlen embereket nem használ fel soha semmire. Tenni és alkotni csak az alatt a feltétel alatt lehet, ha meg vagyunk arról gyõzõdve, hogy az az ügy, a melyet szolgálunk az Istentõl bizatott ránk, a mint Tofaeus mondta: "Amely véget te benned feltött, azt akarja te általad végben vinni." A nagyság attól függ, ha meglátjuk-e azt a "véget," a melyet az Úr bennünk "feltött" és azt végbe visszük-e ?
Külsõ élettörténete mindenki elõtt ismeretes. Született Nagyenyeden 1838 május 25-én. 1855-1859-ben Kolozsvártt végezte a teológiát s a kolozsvári egyház még ugyanabban az évben lelkészévé választotta meg a csak imént vizsgát tett ifjút. 1869-ban külföldre ment s egy évig a heidelbergi egyetem hallgatója volt; haza jõve pedig állandó, nagy munkát fejtett ki egyházi és társadalmi téren. 1878-ban egyházkerületi fõjegyzõvé, 1885 május 26-án pedig püspökké választatott. 1899 januárius 8-án szivszélhûdés váltotta meg egy már végzetessé válni készülõ hosszú, súlyos kór kinjaitól és gyötrõ szenvedéseitõl.
A külsõ keret, így csak dátumszerûleg összeróva, nagyon keveset mond és csak alig beszél valamivel többet, ha felsoroljuk azokat az irodalmi kisebb-nagyobb munkákat, a melyek a romániai misszió történetérõl (1870), a konfessziók kérdésérõl (1872), a vallásos eszmék történetérõl (2 kötet, 1870-73) stb. irvák, vagy amelyeket Szász Domokos Macé J. (Egy falat kenyér története, 1868) és Laboulaye (Az észak- amerikai Egyesült Allamok története 1873) nyomán fordított. Minden embernél az õ "belsõ embere" az érdekes és azok a nézõ pontok fontosak, a honnan õk maguk szemlélik, áttekintik cselekvéseik szinterét s az a czél, a melyet egész munkásságuk elé tûznek. Az emberek erkölcsi értékét is tulajdonképpen ezek szabják meg.
Szász Domokos egyénisége még elég közel van hozzánk arra, hogy annak minden egyes vonását élénken vissza tudjuk idézni, sõt még hallani véljük átható hangját is, látjuk még szélesen kezelt gesztusait s mintha meg-meg recscsenne még a padló is, közeledni érezvén robustus alakjának súlyos lépéseit. De arra már mégis elég távol van, hogy mindenki tárgyilagossággal nézhesse és ítélhesse meg czéljait is, cselekvése indító okait is.
Magát az Erdélyi Muzeum-Egyletet is - a melynek évek hosszú során át volt Szász Domokos alelnöke - az erdélyi magyarság megtartásának, e magyarságban letett szellemi kincsek. kiaknázásának és értékesítésének, e kincsek révén a nemzeti szupremáczia biztosításának, a mûvelt osztályok egybeforrasztásának s az atyáktól maradt mûvészeti és tudományos örökség összegyûjtésének nagy gondolata és czélja teremtette meg akkor, a mikor politikailag némaságra és puszta szemlélõdésre volt kárhoztatva ez a nemzet és életjelt magáról csakis társadalmi, egyházi és irodalmi téren adhatott, a legutóbbin is azonban csak éppen annyit, a mennyit Iszlay László fõkormányi titkár és czenzor megengedett.
A Királyhágón innen mindig és mindenki érezte, látta, a ki csak ép érzékkel és látó szemmel néz, hogy itt, ezen a darab földön tulajdonképpen egy olyan töltés-építõ munkát kell végeznie minden magyarnak, mint a minõ lázas, izzó munkát néznek a haldokló faustnak megtörõ szemei.
"Akármiképpen,
De munkást teremts, mentõl többet nékem,
És bátorítsd, szidd, jó szóval deritsed,
Fizesd, édesgesd, kényszerítsed,
S jelentsd, ha kész - így kér egy szenvedõ -
A gát, a partot egészen fedõ."
"Kivül a töltés széleig habzó ár, -
S a mint betörni vágyik, sánczunk nyalja,
A tört rést zárja vénje, fiatalja."
(Goethe: Faust II. része, Váradi Antal ford.)
Ime a szempont, a mely Szász Domokost vezeti, a mikor szervezi a 32 körlelkészséget, egy-egy õrtorony gyanánt a töltéseken. Az építhetéshez azonban anyagi erõk kellenek.
Anyagi szempontból, ha Szász Domokos püspöksége idejében nem is volt olyan "csodálkozásra és szánakozásra méltó ennek az Erdélyországi reformata ekklézsiának siralmas szegény sorsa s abból gyalázatos
állapotja," mint a milyennek azt Tofaeus Mihály, Apafi fejedelem Õ Nagysága elõtt tartott beszédében könnyeket fakasztólag festette; de mint egyházkerület akkor is minden vagyon nélkül való volt s ma sem gazdagabb. Mert mindazok a pénzek, a melyeket az egyházkerület ma is a központban kezel az egyes egyházközségek dézmaváltsági, vagy alapítványi stb. tõkéi. Ezeket konvertálgatta Szász Domokos és miként egykor Gelei Katona István mondá: "szaporgatta" a maga alkotásai, töltésépitõ munkái javára.
Itt a magyarázata, hogy egy ember, a kinek tulajdonképen csakis erkölcsi értékjelzõkkel kellene foglalkoznia, sokszor éjt- napot összetevõ munkában, aggódó, töprenkedõ, zaklatott agygyal ott ül a "Tartózik" és .,Követel" fölött és habár tudja, hogy siker esetén nyert ügye van, de koczka fordultán ép így el is veszhet még személyének integritása is: mégis bátran, sõt nemegyszer merészen, egymaga viselve az egész felelõsséget, ad és vesz, tárgyal és koczkáztat, mert meg kell menteni az egyházakból. a mi még menthetõ, össze kell szedni a szétszórt csontokat, meg kell kondíttatni az elnémúlt harangokat és életre kell kelteni az elaléltakat.
E czél érdekében meg kell mozdítani az Erdélyi Magyar Közmûvelõdési Egyesületet is, mert a kérdés nem felekezeti, hanem nemzeti s egyházak és iskolák az igazi közmûvelõdési tényezõk. Meg kell nyerni az egész magyarországi református egyetemes egyházat. Az Országos Közalapnak elaprózott, egyszersmindenkori 50-100 frtos segélyei helyett nagyobb összegû tõkeképzõ segélyeket kell adni, hogy 32 év alatt 11/2%-kal a szegényegyházaknál megfelelõ tõke képzõdjék, míg a 31/3% még most mindjárt a mindennapi szükségeket enyhítse, vagy egyenesen fedezze.
Az önálló helyekre prófétai és misszionáriusi lelkû papság kell: meg kell tehát csinálni a kolozsvári tudományegyetem mellett a papnevelõ fakultást, ennek alapokat gyûjteni, ezt az új igényeknek meg- felelõleg berendezni. De ezt a fakultást hiában állítja fel, ha a fiatalságnak nyomorultúl fizetett papságra van csak kilátása, ha nincs önmaga számára nyugdíj-, özvegyének, árvájának megélhetést nyújtó gyámintézet s árva gyermekének menhelyül szolgáló szeretetház. Igy készíti aztán elõ a lelkészi fizetések kiegészítését, csinálja meg a lelkészözvegyek, árvák országos gyámintézetének tervezetét az Egyetemes Konvent számára és építi meg Kolozsvárt a Szeretetházat. Minden alkotás egy szempontból és minden alkotás egy czélt szolgál. A gondolatok, a tervek nagyszabásúak. A czél eszményi. Az eszközök idomul nak, a meddig idomíthatók ;csak a végén merevedtek meg, a mikor annak a nagy szuggerálónak, a ki még a holt anyagba is életet tudott varázsolni, a kezei meggyengültek és merész látásait az õt mindenfelülrõl körülvevõ kétely hideg szele szétfújta.
"Nem tagadom," - mondá saját maga utolsó püspöki jelentésében, - hogy az egyházi kormányzás hagyományos elveivel szakítottam; új nyomokat igyekeztem verni anyaszentegyházunk javára, új meg új jövedelmi forrásokat nyitni és szerettem volna a mi kicsiny Erdélyünknek még bérczeit is arra kényszeríteni, hogy vesszõm érintésére fakadjanak azokból üditõ cseppek."
Hú és tökéletes rajz. Mutatja, hogy is arra kényszeríteni, hogy vesszóm érinté~ sére fakadjanak azokból üditó cseppek."
Hû és tökéletes rajz. Mutatja, hogy mennyire tisztában volt czéljaival és milyen öntudatosan tört azok megvalósítására. Megy, mint a kit nem az események ragadnak, de a ki maga szab irányt a történeteknek is.
Nincs az a fanatikus hívõ, a melyik jobban meg legyen gyõzõdve a maga igazáról, mint a hogyan Szász Domokos hinni tudott eszményeiben is, eszközei erejében is. És az erõs hívõ másokat is fanatizálni tud. Az Isten hitetlen, közömbös és kedvetlen embereket nem használ fel soha semmire. Tenni és alkotni csak az alatt a feltétel alatt lehet, ha meg- vagyunk arról gyõzõdve, hogy az az ügy, a melyet szolgálunk az Istentõl bizatott ránk, a mint Tofaeus mondta: "Amely véget te benned feltött, azt akarja te általad végben vinni." A nagyság attól függ, ha meglátjuk-e azt a "véget," a melyet az Úr bennünk "feltött" és azt végbe visszük-e ?
A töltésépítés munkáját igazán és erõvel majd megint csak az folytathatja, a ki fajának is, egyházának is felséges missziójában azzal a szent meggyõzõdéssel hisz s faján is, egyházán is azzal a rajongó lelkesedéssel csügg és a mind a kettõért való munkát azzal a csodálatos szellemi és fizikai erõvel végzi, mint Szász Domokos.