A monográfia bemutatja a Csáky birtokvagyon és politikai tekintély megalapozását a 17. század első felében, vizsgálja a család erdélyi ágát Csáky László visszatérésétől az erdélyi birtokokra, s az ott folytatott kapcsolatépítést, birtokszerzést és gazdálkodást a 17. század közepétől 1742-ig, a fiúág kihaltáig, majd követi a leányág törekvéseit mindaddig, míg a Csáky név, rang és birtokmegőrzés lehetőségei kimutathatóak, vagyis a 19. század közepéig. Az uradalmak földsesúri és paraszti gazdálkodásának, a szolgáltatási gyakorlat konfliktusainak és a paraszti munkaerő felhasználásának lehetőségeit Csáky Kata fiatalabb leányának, Bethlen Rózáliának haláláig, illetve az ezt követő birtokosztásig elemezzük. Tanulságos ennek vizsgálata elsősorban abból a szempontból, hogy mennyire voltak képesek a nők a család érdekeit képviselni, a gazdaság vezetését átvenni, s az uradalmakat önállóan irányítani. A kötet elsősorban a határozott jellemű és racionálisan gondolkodó Csáky Kata és az ő útját folytató Jósika Jánosné Csáky Rózália törekvéseit és eredményeit követi nyomon, úgy tekintve rájuk, mint a különleges asszonyokra.